2016. július 18., hétfő
És csak mennek tovább.....
..... a kifejezéstelen, üres tekintetükkel. Nem gondolkodnak, nem terveznek, nem döntenek. Megteszi helyettük ezt a Vezér. A nagy gondolkodó. Az egyedüli üdvözítő.Nem látnak, nem hallanak, nem éreznek. Csak mennek tovább a kifejezéstelen, üres tekintetükkel
Gazdaállat nélküli férgek.... Mondja a szeretett Vezér a baloldalra.
Ámen. Mormogja rá a vonuló sereg.
Majd kisvártatva népszavazásra szólítja fel a híveket a bevándorlás ellen.
Ámen. Mormogja rá a vonuló sereg.
A híradásokban megjelenő információk alapján azt lehet kikövetkeztetni, hogy a magyar nemzeti bankot egyszerű, szimpla bankrablók irányítják. Kis hazánk nagyreményű kormányának eleddig világtörténelmi viszonylatban is egyedülálló találmánya, hogy nem kevesebbet, mint a nemzet bankját törvényesen lehet kirabolni. Ha nem lenne ördögien aljas, még zseniálisnak is mondhatnánk. Itt bármi, és annak ellenkezője is megtörténhet. Egy rendőrautóban meghalhat egy kulcsfontosságú tanú, Felcsúton a regnáló polgármester riválisa szenvedhet furcsa, halálos kimenetelű közúti balesetet. Egy kopaszokból álló, jól szervezett biztonsági cégnek látszó illegális párthadsereg a rendőrök szeme láttára - már ha nem fújják szemen őket is paprika sprayvel - veri, szutyongatja az alkotmányos jogával élő tömeget a városligetben.
A Hortobágyon eleddig ismeretlen körülmények között meghal három tűzszerész. Alvállalkozásban. A fővállalkozó cég mögötti személyi hátteret sűrű homály fedi.
Mi kell még? Még hogy az USA a korlátlan lehetőségek hazája? Áh, az ehhez képest smafu!
Nem gondolkodnak, nem terveznek, nem döntenek. Az arcuk meg sem rezdül.....Nem látnak, nem hallanak, nem éreznek.
Azt hallom, hogy a gazdasági miniszter külföldi munkaerő befogadását javasolja.
A kórus ugyan néma marad, de néhánynak az arca mintha kissé megélénkülne. A Vezér érzi, hogy ez már nincs rendben,......jó lesz vigyázni. Nem lesz engedélyezett , szervezett formában külföldi munkavállalók befogadása, hallatszik a megnyugtatás a tömeg felé.
És nem szervezett formában, ad hoc jelleggel? Erre már senki nem figyel oda. A hívek sajátságos lelki reflexe az, hogy meg akarnak nyugodni. Megkönnyebbülten hallják a vezér szavait. Újra egység van.
Mennek tovább.....a kifejezéstelen, üres tekintetükkel Nem gondolkodnak, nem terveznek, nem döntenek.....Nem látnak, nem hallanak, nem éreznek.
Tokaj, a Balaton, Budapest és Sopron a jövőben kiemelt turisztikai célpontként szerepelnek a kormány fejlesztési terveiben - írja a Magyar Idők.
És erre itt, helyben a fideszesek? Nem gondolkodnak, nem terveznek, nem döntenek. Az arcuk meg sem rezdül.....Nem látnak, nem hallanak, nem éreznek.
Igazi öröm még a tanuszoda alapkőletétel idején sem volt tapasztalható. Némi felajzottság és aztán továbbra is együgyű méla csend. Lassan világosan érthetővé válik még a legostobább helyi fidesz fan számára is, hogy e beruházásnak semmi köze az idegenforgalomhoz, a helyi lehetőségek bővítéséhez. Mint objektum, a vágyott funkciót szem előtt tartva, nagynak kicsi, kicsinek nagy. Egy szimpla klientúrának pénzosztás sima mellékjelensége.
Időnként a fidesz országlását, hol maffiaszerűnek, hol autoriternek titulálja jó nehány közgondolkodó. Én ezzel majdnem egyet is értek. Azért majdnem, mert a jelenlegi hatalomszerkezet tagozódásában a szintek működési jellemzőinek megvan a maga sajátossága. A legfelsőbb vezetés jellemzője a diktatórikus jelleg, a középszintnek a maffiaszerűség, az aktivisták, talpasok tömegeire pedig a... zombiszerűség a jellemző. Ez onnan jön, hogy a rengeteg szabadidőmet általában film nézéssel szoktam színesíteni. És az egyik film megosztón keresgélve, az ismertető leírásokat olvasgatva döbbentem rá e felismerésre. Hogy a felismerésem helytállóságát visszaellenőrizzem, erőt vettem magamon és meg néztem egy zombis filmet. Döbbenetes a hasonlóság.
Szóval....Tokaj, a Balaton, Budapest és Sopron a jövőben kiemelt turisztikai célpontként szerepelnek a kormány fejlesztési terveiben...........
Ugyan mit szól ehhez az a miniszter, aki általában - de inkább a kampányidőszakokban - lábatlankodik itt, "suksükkölve" bele brekegve minden mikrofonba?
És apropó...tessék mondani, kedves helyi fideszesek...... teccettek e tárgyban kérdezni tőle? Ha igen, rendben van ez? Mintha a 2014-es önkormányzati választás kampányában a motel udvarán felállított sátorba nem erről beszélt volna a ti ( és nem az én!) miniszteretek. Mi történt?
Tudom én jól, hogy védeni kell a (fidesz)mundér becsületét és nem mondhatjátok, hogy nektek is hazudott...... és ti bízva benne, hazudtátok(adtátok) tovább amit ott hallottatok, de akkor is. Nem kéne esetleg.....megkérdezni azt, hogy....... te Sanya, mi a t.köm van? Mi mért maradtunk ki?
Emlékszem, 2006 - 10 között már mindenkinek herótja volt attól, hogy Pacsai Norci szinte minden testületi ülésen ekézte a szoci kormányt minden olyan helyi feladatért, ami alul volt finanszírozva. (És amit a hatalomra jutott fidesz kormány vagy megszüntetett, vagy elvont, vagy még kevesebbet ad rá.) Ugyan mit mondana ez a derék honpolgár a mai, helyi közoktatásban uralkodó viszonyokra? Ismerve őt, .....semmit.
Ismerve....? Na igen. És ismerve a többi derék helyi fideszes - szintén - honpolgárt, nem lepődöm meg, hogy semmire se mondanak,..... semmit. Mert ugyan, mit is mondhatnának?
Emlékszem olyan, az éves költségvetést tárgyaló testületi ülésre 2010 előttről, amikor Bordás szinte magába motyogva tette azt a megállapítást, hogy..... Kérem, ez már nem önkormányzatiság. Itt már nem beszélhetünk önállóságról..... Ugyan, ő is most mit mondana ?
Hogy is van....? Nem gondolkodnak, nem terveznek, nem döntenek. Nem látnak, nem hallanak, nem éreznek......
A google+-on gyakran olvasom és időnként kommentálom is egy Szemenyei -Kiss Tamás és Kollár Erzsébet nevű közíró bejegyzéseit. Mindketten egykori fideszesként keményen ostorozzák Orbánt és rendszerét. De sajnos, olümposzi magasságokból. Minden megszólalásukból kiérződik, hogy a fidesz kiszorított, megtagadott gyermekei, akik mellőzöttségükben írják azt, amit. De sértődöttségüktől nem képesek látni, érzékelni a mai magyar társadalom végletes ellentmondásait, a mélyben lévő iszonyatos emberi sorsokat, a vidéki lakosság borzalmas kiszolgáltatottságát s az abból fakadó félelmet. Egyenlőre a magas olvasói szám ellenére erősen kontra produktívnak tűnik, ahogy egy beazonosíthatatlan platformról kritizálják a jelenlegi hatalmat. (A helyzet diszkrét bája, hogy időnként obszcén szövegkörnyezetben kommunistázzák le őket jó néhányan a megjegyzések rovatban.) Mindezt csak azért írom le, hogy ugyan mit lehetne várni rezedaszagú kis falunk intellektuális közegétől akkor, ha országosan is ekkora a felületesség, zavar a magasabb szellemi szférákban. Nem beszélve az általam ismert (vélt) ballib réteg önteltségéről. Néha ránézek a környékbeli településeken működgető MSZP, DK, LMP facebookos oldalakra. Hervasztó a sivárság. Jól érzékelhető az is, hogy az oldalak mögött egy-két valós személy található csak. Tömeg az bizony nincs. Általában a fentről lecsorgatott ostobaságokat osztogatják meg. Még véletlenül sem találkozni egy önálló, helyi problémát érintő gondolattal. Mi sem természetesebb, hogy az érdeklődés is szinte nulla.
Pedig lenne mibe beleártani magukat. A térség - nem először írom le - Eu szinten a négy legelmaradottabb közé tartozik. És a környék fideszes aktivistái, talpasai nem gondolkodnak, nem terveznek, nem döntenek. Nem látnak, nem hallanak, nem éreznek...... Csak mennek tovább a kifejezéstelen, üres tekintetükkel.
Némely egykori ismerősömre ránézve, próbálok szemkontaktust teremteni. Nem sikerül. Érthető. Nem vagyok népszerű közöttük a blogom miatt. Jó ha tudják, nem érzem úgy, hogy bármit is veszítenék ezzel.
2016. július 23., szombat
Mit lehet erre mondani....?
Betett ez az időjárás a múlthétvégén. Ha valamit, akkor ezt nagyon utálom. Nem tudsz semmihez se fogni kint. Vagy borul, vagy derül. Ha bent vagyok, akkor meg nem köt le semmi. Ülök a relaxálós fotelemben és kókadtan bámulom a kedvenc sorozatomat ( Miért éppen Alaszka... ) Dühös vagyok, mert a film több figyelmet érdemelne, de nem tudom nyitva tartani a szemem. Na persze nem azért nézem, hogy Cicely lakóinak bárgyún bájos történetei és Abádszalók történései között bármi párhuzamot keressek. Bár néha egy-egy pillanatra azon kapom magam, hogy reménykedek titkon, hátha megnyit itt is egy Tégla (Brick) szintű kocsma, amely képes lenne betölteni végre azt az áhított közösségi teret, amit a Thonuzoba, vagy az Unikum bezárásával elveszítettünk. Néhányan hittük egy ideig, hogy a Pedró képes lesz átvenni e funkciót, de ...... inkább hagyjuk.Emlékszel,.... hogy a múltkor beszélgettünk a helyi dogokról....köztük, ami nálunk van, arról is ? Aha,.... mondom szinte magamban bizonytalanul, mivel általában sok mindenkivel sok mindenről beszélgetek.
Nem akartam én ebből nyilvános ügyet csinálni, de mégis úgy gondolom, meg kell osztanom valakivel ezt a dolgot, mert nagyon felháborítónk tartom.... Kezdi lendületesen.
Megkínálom hellyel, hogy ezzel is fékezzem....( na meg, igazából még ébredezem)
Te tudod, hogy írsz róla , vagy nem, de elmondom....
Próbálom tovább lassítani azzal, hogy a blogírás nem oknyomozó újságírás. Én mindig arról írok csak, ami eszembe jut éppen. Na meg, ami most van a fejembe, mint blogomba tervezett gondolat, nem biztos, hogy rá lehet kötni az általa sorolt történetet.....
Jó, elmondom, aztán majd meglátod.... törődik bele. De a nevemet le ne írd..!
Aha. Szóval ne....! Mit lehet erre mondani?
A Vőfélyzseni c. bejegyzésem közzétételét követően a fészbukra érkezett egy mélységesen megtisztelő komment,..... A delikvens - mint a helyi ifjúság által is "agysebészként" beazonosított ujjhullám csóka - határozottan és provokatívan felszólított, hogy (idézem)...... Be lehetett volna állni segíteni. Halkan jegyzem meg, ezúttal még örülhetek is, hogy most nem tegezett le.
Az már szinte mellékes is, hogy miben segíteni, és hol, kinek,... azt nem írta. Persze, akkor is röhejes lenne a felszólítás, ha lenne benne konkrétum, de... Az ő érintettségét is figyelembe véve feltételezem, talán a hínár irtásra gondolhatott. Na b.zmeg. Ezt is megértem.
Ugyanis a helyi önkéntes vízi mentőszolgálat vezetőjeként anno 1996- ban vállaltam be először a hínár irtását a strandon és közvetlenül a bója soron kívüli sávban. Egy, azóta elhunyt - Balogh Sándor néven ismert - polihisztor által megalkotott, vontatott vízalatti kasza segítségével, komoly fizikai munka és benzinköltség ráfordításával az idegenforgalmi idény indulásának első napjaiban irtottuk is a hínárt, ha jól emlékszem 2003 -ig. Amikor is tudomásomra jutott Herbály Imrétől (akkori RIB elnök), hogy a KÖTIVIZIG Kiskörei szakaszmérnöksége a Tisza-tóra komoly pénzt kap erre a feladatra. Na, innen át is adtuk a lehetőséget.
És most felszólítottak.....Hogy mik vannak? Szerintem egyszer elfog jönni az az idő is majd, amikor egy szintén helyi, esetleg mondjuk .... immár "elméleti atomfizikus" szólít fel, ....hogy miért nem oltok tüzet.
Mit lehet erre mondani?
Harmadik éve tekerem a bringát a gáton. Már hamarabb kellet volna és nem megvárni, hogy a doki ajánlja a rendszeres "motort" terhelést. Hát igen, nagy hülyeség volt olyan hirtelen leállni a focival. Viszont a bringázás alkalmával jó bambulni a vízre, a tájra. Kikapcsolja az embert kellemesen, miközben jótékonyan befolyásolja a keringést.
Ha arrafelé jártam épp, megálltam a Süllőfészeknél egy fröccsre. Valahogy úgy hozta a sors, hogy idén, áprilisig nem mentem be. Meglehet, talán azért, mert későn is nyitott a hely. Így történt, hogy most egyből kétszer mentem be. Először és utoljára. Az tette be a kaput, hogy a srác, aki a pultban volt, nemes egyszerűséggel közölte, hogy ...... 590 ft .......egy hosszúlépés. ( ami áll 1 deci borból és 2 deci bubis vízből). Mondom, ötszázkilencven! Forint! Jóval később hallottam a tulajháttérről. Na, így már nem is meglepő, hogy be is zárt. Igaz, a hírek szerint más ügyből kifolyólag.
Szóval tekerek. És jó bambulni a víz felé. De még jobb lenne, ha nem lenne mindig necces legalább egy találkozás az utat használó autókkal. Szinte mindegyik nagy sebességgel, a teljes útszélességet elfoglalva jön-megy el a bringások mellet. Esetleg akkor lassítanak, ha egy konvojjal találkoznak. Nincs olyan tekerős nap, amikor ne gondolnék arra, hogy ugyan kinek kellene rendet tennie? Nincs egy tábla, ami arra figyelmeztetne, hogy gépjárművel hány km/ ó lehet a sebesség, vagy egyáltalán kerékpárút e az a szakasz. Az már csak puszta ábránd lehet, hogy neadj isten, valami tábla hívná fel a figyelmet arra, hogy előzékenyen kerüljék ki, térjenek ki a bringásokkal való találkozáskor. A három év alatt, minden túlzás nélkül állíthatom, szignifikáns csökkenését tapasztaltam a bringázó turistáknak. Azt is állítva, hogy nem egyszer hallottam a felháborodást az autók közlekedése miatt. Senki ügyet sem vet arra, hogy e közönség elvesztése mit is jelenthet.
Mit lehet erre mondani?
A postaládámba már második alkalommal landol ugyanolyan tartalmú cédula, szuper munkalehetőséget ajánlva. Ezzel összefüggésbe, jártamba-keltembe, figyelem az árkokat, parkokat birizgáló közmunkások életkor megoszlását. Sok a fiatal. Ugyan lecsapnak e a hirdetésben megjelenő lehetőségre? Sőt, az is eszembe jut, hogy a varrodai 60-70 ezerforintos keresetet ugyan hány fiatalasszonynak lesz bátorsága felcserélni? Nekem semmi okom munkahelyet változtatni, de kíváncsiságból felhívom a megadott egyik számot Majd a másikat. Egyiken sem lehet élő emberrel beszélni. Csak a hangpostával. Pontosabban én mondom el valahová a kérdéseimet. Aztán türelmesen várok. Másnap kellemes női hang hív vissza. Sorolja az extrákat..... a melóhely Sárváron van. Havi 140 ezer ft nettó, napi nyolc óra kávéfőző összeszerelés, szállás ingyen, havi egy hazautazás fizetve. Aha... Szombathelyen voltam katona. Úgy számoltuk a szabadságot, hogy egy nap a haza út, egy nap a vissza.
Mit lehet erre mondani?
Szerintem továbbra is látni fogom a hivatal előtti parkban a fiatalokat, alsó madárfogással a gereblye nyelén kapaszkodva.
Egyébként kezdett belém állni a frász,...a tartalmas és vonzó ismertető után. Atyaúristen, csak nem valami adatbázisba toltam be hívásommal a telefonszámomat?
Azt hiszem, tényleg fidesz fóbiám van.
Kedvenc témám volt korábban a helyi vadásztársaság kálváriája, de egy ideje nem foglalkoztam vele. Na nem azért, hogy Faszabi - kedvenc komám- idegrendszere kipihenje magát. Kissé kellemetlen, hogy elfelejtettem előre leszögezni anno, hogy semmiféle személyes érdekem nem fűződik az ott történtekhez se pro, se kontra. A vadhúsból készült ételeket különösebben nem szeretem, humanista, pacifista, erőszakellenes felfogásom okán ellenérzésem van bármilyen élőlény megölésekor. Ráadásul hiszek a természet önszabályozó képességében is. Vagyis azt vallom, hogy a természetben azt ölheted meg, amit te magad, esetleg a családoddal meg is eszel.
Ehhez hozzájön még az a körülmény, hogy eléggé utálom a lőfegyvereket. Ugyanis katona koromat végig kísérte egy Dragunov (SZVD-63) mesterlövész fegyver. Akinek szintén, az érti miről beszélek.
Szóval nem vagyok elkötelezett....de. Vannak egyéb körülmények, ami miatt nem hagy nyugodni ez a sztori. Az életemet végig kísérte a csapatszellembe való gondolkodás. A foci, a vízi mentés, a tűzoltás mind, mind kollektív élmény, csapatmunka. Egy ilyen vadásztársaság, mint a Hubertus, komoly áldozatokat, erőfeszítéseket igényelt azoktól a sokaktól, akik évtizedek alatt összehozták azt, amivé mára lett. A közösségi munka, közösségi értéket teremtett. És nem keveset, jelentéktelent. Van benne anyagi, és erkölcsi, morális érték.
Valamelyik bejegyzésemben említettem már, hogy egy feljelentés miatt minden hatóság buzerálja bőszen mostanság.
És most kapaszkodjon meg a mélyen tisztelt olvasó!
Az terjed a faluban, hogy a feljelentés végére azon egyik illető neve lett odakanyarítva, aki azért melózik, hogy egyben maradjon úgy ez a társaság, ahogy az elődöktől a mostaniak megörökölték. Persze, ezt lehetne felfogni ártatlan humorként is. Bevallom férfiasan, amikor először hallottam, el is röhögtem magam. Van humora a tettesnek. Gondoltam első reflexszel.
Nem semmi.... Annak a csoportnak az egyik tagját szívatni meg, szerepeljen annak a neve a feljelentés alatt, akik azért küzdenek, hogy legyen béke, barátság, vadászbuli, puszinyuszi, stb.
Tényleg vicces na.... Azért mégis csak senki nem várhatja el a feljelentőtől azt az áldozatot, hogy a saját becses nevét írja a műve alá, de...
De, gondolom nem kell ecsetelnem, hogy ez már mekkora aljasság. Azt sem, mennyire is tükrözi az elkövető(k?) személyiségét. Hogy ki lenne az? Hát... Guliver után szabadon...... tudjukki(k?). Ha valamikor egyszer anno csak félig néztél meg egy valamelyik ensziájesz epizódot, már vágod ...., hogy a nyomingerezés alaptétele az szokott lenni,...... kinek volt indítéka.
Valahol írtam már más üggyel kapcsolatban, hogy ilyen dolgokban csak az elkövető beteges személyisége szab határt. És én nem hiszem, hogy ennyire lenne képes csak. Higgyük el, a pszichopaták, az antiszociális alakok, ha kívülről hétköznapiaknak is látszanak, időnként nagyon furmányos dolgokra is képesek.
Kis falunk immár tagadhatatlanul belépett a történelembe. Igaz, ezzel a történettel kissé megkésve. Ugyanis Angliában már XVI-XVII. században lejátszódott az eredeti tőkefelhalmozás.( marxi terminológia) Hogy ott mi történt akkor? Tény nem az, ami most a fidesz országlása idején. De talán tessék utána olvasni. Vannak kegyetlen hasonlóságok. Íme.
Mit lehet erre mondani?
Ugyan már! Semmire, semmit. (Ezt is írtam már valahol. A francba)
A múltkorába nekem lett szegezve az, hogy én csak a kritikát nyomom, gúnyolódok (tele helyesírási hibákkal) stb, stb, de azt, hogy hogyan kellene és mit, arról nem beszélek, nem írok sosem.
Erre csak azt tudom mondani, hogy őszintén sajnálom, ha valaki nem látja meg a mondataim mögött lévő tartalmat, irányvonalat, elvet. De ha már így van, akkor.....
Ugyan mit szóltak volna, vagy mit szólnának jó néhányan, ha egyszer csak valaki azt mondaná, hogy tisztelt helyi fideszen és jobbikon kívüliek....., már aki.... Üljünk már le és beszéljük ki magunkból mindazt, ami jó ideje sokak fejében ott van, vagy legalább sejlik. Hátha vannak egyezőségek, párhuzamok, azonosságok a gondolatainkban. Ráadásul az a valaki ajánlana, vagy kérne egy időpontot, helyet arra hogy ezek a gondolatok legalább egy időben, egy térben megjelenjenek.
Tartok tőle, hogy az érdemlegesek, mintha nem is léteznének, hirtelen elfordulnának már a mondat felénél.
Kimondom, én állnék elébe.
Már csak azért is, hátha megtudnám kérdezni azt, hogy....na , mit szóltok ahhoz, hogy a Kállay Saunders koncerten száz-egynéhány fizető néző volt annak ellenére, hogy én plakátot sem láttam a Karcsi kirakatában lévő A4-es fehér lapra Times New Roman 48-as betűkkel írtan kívül. Cseppben a tenger. (ezt is....)
És Nagy Tibi lelépett. Mit lehet erre mondani?
Talán..... Hej, mostan puszta ám igazán a puszta....(?)
Hát igen,.......néha egy-egy pillanatra azon kapom magam, hogy reménykedek titkon, hátha megnyit itt is egy Tégla (Brick) szintű kocsma.
És, ahol a pultos nem csak elmossa a poharat mielőtt felteszi a polcra, hanem el is törölgeti. Hacsak nem a csöpögtetőtálcán szárad rá a vízkő a következő kiszolgálásig.
És ez utóbbit nem véletlenül mondom. Mert a vendéglátás kultúrája az igénybe vevő közönség kulturáltságát is tükrözi.
A szürke előző árnyalata
Amikor a lélekharangszót követően felberreg a koporsószállító motorja, lassan nekilendülve elindul a tömeg is. Kiérve a sírhoz, elszéledt a gyászoló tömeg. Ki az árnyék miatt, ki azért, hogy jobban lásson, vagy ...lássák. Az eddig látható ismeretlen hátak ismerős arcokká válnak. Az előttem néhány sorral baktató, kissé hajlott hát - ami szintén ismerős arccá válik - nem könnyű életről árulkodott ismeretlenül. Lánykorában gyönyörű, világoskék szemében az a kihívó szikra, fény - amibe a helyi srácok az alkoholmámoros szombat estéken reménykedve, gyakran beleszédültek - mára már fáradt, eltompult szürkére változott. Érzelem nélküli arccal állt. Az alig észlelhető szájmozgásból volt sejthető csak, hogy ő is mormolja a papnő által megkezdett imát.Petőfi sorai jutnak az eszembe. "Elhull a virág, eliramlik az élet..." Fene egye meg.... Ez van.
Állok a sorban. Huhhh,.... na, végre hogy szünet következett. Janika nagyon nagy dobszólót nyomott le a végére. Csoncsi elemében volt. Sanyika ette a gitárt Tötyi, Rohda Scottként virtuózkodott. Ömlött rólam a víz, mire vége lett a számnak. Na igen,..... Báltermi villámok (Sweet) Irtózatosan jó szám volt. Lehetett rá pörgetni a csajokat. Teljesen kiszáradtam. A nagyterem melletti büfében izzadság, ital és dohányfüst szaga keveredett a zsibongással.
Már épp rám került volna a sor, amikor odalépett hozzám az egyik haver..... A sor végéről indulatos hang mordult rá.....
- Hé, Rezes! A f.sznak tolakodsz! Állj be a sor végére!
- Nyugi, én nem rendelni akarok! Kiáltott vissza..... Figyelj Kagyló... fogta halkabbra...
- Mi van?
- Adnál kölcsön egy kotont?
- Nem tudok ....Most adtam oda Cábárnak. Nekem sincs. Iszol valamit?
- Nem iszok semmit, kösz!
- Na fiuk, mit kértek? Szólt oda Kálmán bátyám a pult mögül
- Ne mond már. Cábár azt mondta, hogy van még egy nálad.
- Na, kértek valamit, vagy menjetek arrébb... Jött a pult mögül vészjóslóan
- Egy fél császárkörtét, két fél kevertet és egy fél szilvát kérek... és egy citromos Márkát....
- Na, ne legyél már skót... holnap visszaadom...
- Figyelj, mondom hogy nem. Nekem is kellhet.. Sose tudni.
Erzsike néni addigra már kiöntötte a piát, amit Kálmán bácsi közben akkurátusan - fejben - össze is számolt e-képpen: egy császár az hat ötven, két kevert az aszongya hogy kilenc húsz, a Márka az három ötven.... ö, az tizenöt öö, tizenkilenc forint és húsz fillér lesz..
- Kösz Kálmán bá' . És letettem egy húszast a pultra, de Rezes hirtelen mozdulattal elkapta a pénzt és a zsebéből egy ötvenest dobott oda. Másik kezével vissza gyömöszölte a húszast a zsebembe. Húszból kérek, mondta ő is.
Hirtelen zavaromban nem tudtam mit csinálni. Ő a visszajárót gyömöszölte a zsebébe, közben esdeklően nézett rám...
- Nagyon kell! Nem érted?
- Menjetek már odébb, ne itt beszélgessetek.... Ki következik? Dörmögött oda Kálmán bá'
A kezembe a piával odébb kellet lépnem. Megadóan törődtem bele a helyzetbe.
- Na jó... Várj, mindjárt odaadom és adok vissza tizenötöt.
- Nem kell. Sietek. Add már!
- Hadd vigyem már ki legalább a piát. De sürgős. Kivel mész, csak nem a Pannival? Félsz, hogy lemaradsz, mi....?
- Vele? Hülye vagy? Amúgy is őt most vitték ki az új agronómus srácok....
- Akkor kivel?
- Nem mindegy az neked?
- Jó, akkor nincs. Mindjárt adom a húszasodat...
- De szemét vagy... Ott áll az ajtó mellett... Intett a szemével megadóan.
Odanéztem. Egy látásból ismerős, formás idomú, piros garbós, gyönyörű világoskék szem nézett vissza rám.
- Hűha, az igen..... Bukott ki belőlem. A farzsebembe van. Vedd ki, nem kell megadni...
- Még jó hogy nem... és felszabadultan vigyorogva hüvelykujjával a pult felé bökött, jelezve, hogy a rund fizetésével a tartozása letudva.
Odabent a banda egy lassúval kezdett ....Szeretném ha szeretnél ( Lobo) Gyorsan bedobtuk az italt és siettünk vissza a családalapítósan összesimulós nótára. Az ilyeneket általában illet a tervezett, vagy aktuális barátnővel táncolni. A szám végével lassan bontakoztak ki a párok a felajzó összeölelkezésből, amikor is az ajtónál ribillió támadt. A hangulatvilágításban nehezen vettem csak ki Sáfár Laci alakját, amint Etelka nénivel , a jegyszedővel vitatkozott. Mögötte Hatyár és Vincze Imi is hevesen gesztikuláltak.
A látható idegességük rosszat sejtetett. Intettem a táncpartneremnek, hogy üljön le, én meg oda siettem.
- Mi van? Mi történt?
- Szólj az abádiaknak. Megverték a cigányok Rezest!
Nem kellett szólnom, mert akkora már szinte az összes korombeli abádi srác ott volt az ajtóba mögöttem.
Kiözönlöttünk az előtérbe, ahol a Rezes piros, feldagadt fél arccal sorolta történteket
- A Pockos, meg a bátyja, a Sanyi volt. Megálltunk smacizni a csajjal itt a sarkon a járda mellett. Láttam, hogy jönnek, de volt hely elmenni mellettünk. Először hátba löktek, amikor meg megfordultam , egyből pofán vertek.
- És a csaj? Kérdezte Hatyár
- Nem tudom. Biztos elszaladt, lehet ő is kapott egyet. Elszédültem, elestem. Mire felkeltem, már nem volt ott.
- Na, gyerünk utánuk. Szólt Sáfár Laci.
- Láttad, hogy merre mentek? Kérdezte valaki a társaságból.
- Nem fordultak be ide. Mentek tovább a járdán.
Kimentünk a Művelődési Ház elé, majd a sarokig, de a távolibb utcalámpák fényébe sem láttunk senkit.
A felzúdulásnak Szentpéteri Lajos bácsi, az akkori rendőr kmb. és a segédrendőrök vetettek véget a megjelenésükkel.
- Magának mi van az arcával? Kérdezte Rezest.
- Á, semmi. Otthon neki mentem az ajtófélfának.
- Amikor délután ott voltál nálunk, még nem volt ilyen... Mondta Hatyár apja, aki az egyik segédrendőr volt éppen. Nem ti kergettétek a Varga Sanyit az öccsével?
- Ááá, mi? Nem zavartunk mi senkit. Vágtuk rá kórusba.
Hirtelen csend állt be. Csak a kiszűrődő zene hallatszott. Nem mozdultunk. Lajos bácsi tekintete arcról, arcra vándorolt.
- Na, nem szeretném, ha valami bajt okoznának fiatalemberek! És elindultak befele a művházba.
- Nem, nem, dehogy is. Válaszoltuk kórusba.
Amikor hallótávolságon kívül értek, megszólalt Hatyár.
- Jövő szombaton folytatjuk. Ha most ezt ráhagyjuk, akkor következőleg megint leütnek valakit.
- Én fent leszek... Mondta először Kleiner Feri. Én is, én is..... Jött a válasz több helyről is. Elindultunk befele.
Hirtelen észbe kaptam és elkiáltottam magam...
- Hé, Rezes! Várj!
- Mi van?
- Hol van, amit oda adtam?
- Mit tudom én, biztos kiesett a zsebemből...
- Hol?
- Hát ott, ahol elestem.
- Na nyomás, mutasd hogy hol...
- Ott ugyan meg nem találjuk, a léckerítés miatt sötét van.
- Kinél van gyufa, vagy gyújtó?
- Mit keresünk? Kérdezte szinte egyszerre a ferde nyakú Faragó Sanyi és Fityula
- Emergét.
- Az meg mi? Jött az érdeklődés újból.
- Kotont, te hülye.
- Jaaa, .... az olyan gumi valami?
- Az, de még nem volt használva. Kis lapos dobozkában van
- Még jó, hogy nem volt..... Hehehe....
Odaérve négykézláb, gyufával világítva keresni kezdtük.
Kis idő múlva hátunk mögül megszólalt egy dörmögő hang...
- Jó estét. Mi folyik itt?
A léckerítés vetette árnyék csak sejteni engedte a kérdező testének sötét sziluettjét, de a tányérsapka és az alatta lévő fej élesen meg volt világítva a Berta Feriék előtt álló utcalámpától. Felvillant egy elemlámpa fénye is és egyikünkről a másikunkra vándorolt....
- Maguk meg mit csinálnak már megint itt? Nem bírnak magukkal? Szólt nyugodt, de feszült hangon Lajos bátyám, és a másik kezével láthatóan az oldalán fityegő gumibot felé nyúlt.
- Keresünk valamit.... Mondtuk ijedten.
( A Lajos bá' irtózatosan nagyot tudott suhintani a gumibottal. Én ezt onnan tudtam, hogy egyszer Ruha (Kovács) Gyurival csak úgy viccből birkóztunk, dulakodtunk a ifi klub előtt és nem vettük észre, hogy Papp Bálint, akkori rendőr parancsnok és Lajos bácsi jöttek a járdán. És bumm... dulakodás közben nekik mentünk. Az istenit maguknak.......! Az öreg a suhintásával épp engem talált el. Szemből a vállamra vágott a gumibot közepével, de úgy éreztem, hogy a vége a seggem partján csapódott. Hetekig kék csík volt a hátamon végig, lefele.)
- És aztán ....mit....?
Először kényszeredett csend ált be. Senki sem válaszolt. Aztán megszeppenve mondani kezdtem...
- Egy olyan kis tasakocskát.... Amikor szünetbe rágyújtottam itt valahol, véletlenül kiránthattam a zsebemből. Az előbb is azt kerestük,.... amoda....
- Jó, de mi volt benne? Kérdezte az öreg Hatyár.
Lajos bátyám választ sem várva elkezdte pásztázni a földet.
- Legalább a pénze volt benne? Kérdezte.
- ..... az ...
- Na , azt ugyan kereshetik már. Nincs pénztálcája? Mért nem abba hordja?
- Nincs...
A csapongó fénykévébe kb. úgy két méterre tőlünk, a fűben, hirtelen feltűnt a tört fehér színű tasakocska.
- Ahol a... nem az ott? Kérdezte Lajos bácsi.
Mire megmozdultam volna, a Rezes már oda ugrott és felkapta.
- Na, mit ugrál? Nem a magáé....Ripakodott rá Lajos bácsi.
- De az enyém.
- Na, most akkor kié? Jött türelmetlen hangon a gyanakvó kérdés.
- Az övé. Bólintottam rá.
- Maguk itt valamibe sántikálnak .... na, had nézzem mi van benne. Na mutassa...
Rezes kényszeredett mozdulattal pattintotta fel a tasakot, amiből előbukkant az a bizonyos vajszínű gyűrűs hártya.
- ..... Hogy az istenit maguknak! Ha még egyszer találkozunk ma éjszaka, végig verek az egész társaságon! A fene enné meg, hogy még a kotonjukat is velem kerestetik meg! Mondta komolyságot erőltetve, szinte fuldokolva a röhögéstől Lajos bátyám.
Furcsa valami az emberi agy. Miket elraktároz a távoli múltból? Viszont például majdnem elkéstem a temetésről, mert nem találtam a kocsim kulcsát. Elfelejtettem, hogy hova is tettem. Jó tízperces ideges keresgélés után derült ki, hogy ki se vettem a kocsiból. Ez a történet meg több mint negyven évvel ezelőtti, és mégis mintha tegnap történt volna.
És egy régi emléket felidéző arc láttán azért jutott eszembe pont kint a temetésen, mert nemrég egyik fiatal tűzoltó kollégám arról beszélt, hogy valamelyik szombat este felmentek a barátaival a partra, ahol is a jókedvű szórakozásukat beárnyékolta az ott uralkodó közállapot. Elmondása szerint több roma csapat is rettegésbe tartotta a szórakozókat. Az ő barátját is leütötték, amikor elment WC-re. Meg is fogadták, soha többet ki nem mennek este a partra a barátaival.
Tévedés azt gondolni, hogy a mi időnkben ne lett volna probléma a hasonló nációkból összeverődött srácokkal. De az akkori, helyi fiatalok zöme, ha nem is mindig, azért gyakran összezárt és megtorolta a sérelmet. Igaz, legtöbbször már a látható összetartás visszariasztotta a hőzöngőket. Persze, volt olyan időszak, amikor inkább mi is visszahúzódtunk az ifi klubba, ami a mai polgármesteri hivatal épülete előtti park helyén állt. Oda hőzöngő, vagy ismeretlen ember be nem tette a lábát. Nemes egyszerűséggel nem nyitottuk ki a belülről bezárt ajtót.
A faluba hétvégeken általában egy rendőr volt, esetleg nagy ritkán néha kettő. Munkájukat, ha ketten voltak, egy, ha egyedül, akkor két segédrendőr segítette. Nem bántak kesztyűs kézzel a bajkeverőkkel. Sőt, velünk se - hiába voltunk ismerősök számukra - ha úgy hozta a helyzet.
Szentpéteri Lajos helyi kmb-s rendőr, apámnak jó barátja volt. Amikor az a bizonyos gumibotos suhintás történt, másnap apámnak odaszólt a tanácsháza udvarán mosolyogva: Pista bátyám! Nem baj, hogy tegnap délután a fia kapott egyet a gumibottal tőlem?
Apám a maga halk stílusába csak ennyit válaszolt: Nem mondta a kölyök.... Csak egyet?
2016. augusztus 16., kedd
Nem értek abádszalókiul...
Viszonylag kevesen vagyunk, akik mostanság nyilvánosan véleményt mondanak helyi ügyekben. Pontosabban, mintha egyedül volnék. Nem divat. (Mármint nyilvánosan nem divat.) Ezért így üdítően kellemes csalódás ért, amikor nemrég a 168 órában megjelent egy Szabó Pistivel készült riport. Amit nosza, gyorsan beszkenneltem és posztoltam is a facebookon. A posztolását követően viszont érdekes dolog történt. Ugyanis azt tapasztaltam, hogy négyen egyből lájkolni merték a bejegyzésemet, de igencsak rövid idő elteltével ketten vissza is vonták a hirtelen felindulásból elkövetett tettüket.És ez teljesen rendben is van így.
Ugyanis Pisti kissé kemény dolgokat mondott az idegenforgalomról, valamint a helyi közoktatásra - következésképpen a faluközösség életére is - tragikusan ható államosításról. Örülök, hogy ezzel akaratlanul is alátámasztotta több, korábbi bejegyzésem vonatkozó mondatát. Bár a történetet kissé ellentmondásossá teszi az a körülmény, hogy állítólag nem is tudta, ő riportalany és pont nyilatkozik. Azt hitte, hogy csak a szokásos vendéglátói udvariasságból beszélget két vendégével. Érdekes....Na , mindegy....
A cikket mindössze azért tettem helyben is közhírré, mert jól tudom, 168 óra hetilapot a helyi közönség igencsak ritkán olvas. Ilyen ütős helyi vonatkozású riportot főleg, ..... sohasem.
Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem a blogomba tettem közzé és így nem tudom, hányan olvasták, nyitották meg egyáltalán. Bár meglehetne saccolni az alapján, hogy a googgle+-on előtte való napokban megjelent, de a facebookra ki nem posztolt, ... És csak mennek tovább ... c. bejegyzésemnél a számláló 307 megnyitást mért a negyedik nap reggelére.
De visszatérve a lájkolásra, a világért se gondolok olyan összefüggésre, hogy netán valaki figyelmeztette volna az illetőket arra, hogy a Pisti nyilatkozatát tartalmazó poszt a tartalma miatt veszélyes, nem lájkolható....... De, ... a kétkedés kis ördöge nem alszik bennem.
Bár lehet más is. Sőt,..... ugyanis eljutott hozzám az a hír, miszerint volt már akit privát üzenetben, volt akit személyes beszélgetés alkalmával arról győzködtek - persze megfelelő körítéssel - egyesek, hogy ...... őt ne olvass. pl: Mert az Imre olyan negatív, mindenbe csak a problémát látja, sértődött. Beragadt saját letargiájába, amiből nem tud váltani, nihilista...stb,stb. Továbbá: Meg kell előlegezni a bizalmat, jó lesz ez, majd jövőre beindul, jönni fog a pénz, stb, stb.
Sőt a legújabb, (non plus ultra) sztori,.... nemrég, egyik régi, majdnem barátként számontartott fideszes ismerős arra célzott valahol óvatlanul, hogy baj van az idegeimmel. Nahát. Ez új. Szerencsére a két hónappal ezelőtti - FER tűzoltóságnál évente ismétlődően kötelező - pszichológiai alkalmassági vizsgálaton nem ez volt a megállapítás.
De nem gond ez sem. Járt már így más is. Ha röhögtetni akarnék, írhatnék ide nagynevű - nem csak kor, hanem immár sorstárs - szerzőket is akár. De feltehetném akár megint azt a lemezt, hogy nem azért írok, hogy bárki is olvassa az írásaimat, stb, stb. Nem teszem fel. Minek?
Komolyan mondom, nem számít, nem érdekel. Én csak mondom, pontosabban írom a magamét.
Kissé vicces az is, ahogy próbálnak még közeli ismerőseim is lebeszélni, már-már az egészségemért aggódás látszatát is keltve a cyberlabnyomok.blogspot.hu továbbírásáról.
Vicces? Vagy inkább tragikomikus? Igen, inkább. Mert ha visszagondolok blogom indításának időszakára, bizony ők is gyakran megállítottak, gratuláltak, vagy lájkolták a szövegeimet. Igaz, sokukat a Kovács-Kasza tandemmel szembeni ellenszenvük vezette. Ami szerintem abból következett, hogy e két ember az irányítás szintjén teljes elit váltást akart itt helyben. És ez tűrhetetlen skandalum volt többek számára. Pacsai Norci is szinte őrjöngött az irodámba, össze-vissza zagyválva olyanokat, hogy.... Abádszalókot is elöntötte a vörös iszap ! ( és nekem van baj az idegeimmel?) Ez a falu bölcsének kikiáltott jóember azt követelte, hogy én, mint általa vélelmezetten baloldali "valaki", állítsam le Miskáékat. Amikor elmagyaráztam neki, hogy én inkább megmaradnék baloldali senkinek és hogy Miskánál a baloldal mint gazda szervezet után, most a fidesz következik mint gazda ..... állat, hát leesett az álla.
Igaz, a helyi népesség jó részének bizony tetszett is, hogy mekkora elszántsággal, mennyire konfrontatívan csinálják az elit váltást.
Itt megjegyezni kívánom, hogy a fentebb említett ostoba tandemet én próbáltam figyelmeztetni, hogy itt bizony még egy elit réteg is alig-alig van.
Amit bizony nincs mire lecserélni. Amikor saját maguk is rájöttek erre, már lendületbe voltak. Nem volt mit tenni, mint importálni iskolaigazgatót, pedagógust, jegyzőt, kft ügyvezetőt, stb. És mint tudjuk, látjuk, halljuk, nem a java jött ide. Akik meg helyben előrébb léptek, pl képviselők, hát... had ne mondjam. Érdekes arcok jelentek meg a polgármesteri hivatal folyosóján.
Tény, egy-két csere szerintem is indokoltnak tűnt és tetszett is volna, ha nem vált volna láthatóvá már az elején az, hogy ki az, aki gerjeszti a folyamatokat. Aki nem volt más, mint az időnként rám telefonáló, vagy rám telefonáltató(?) kedvenc haverom, a Faszabi. És nem volt más cél, mint lezülleszteni Abádszalók még működő szervezeti - civil és önkormányzati - struktúráját, érts: immunrendszerét. Ekkor volt a Tomajmonostorai közös május elsejei buli, később az ökörsütési össznépi banzáj majmolása, közfoglalkoztatás gesztorságának átadása, stb. Az akkori hírek szerint ezt a Kasza érzékelte is, és nem is tetszett neki. Többek szerint utálták is egymást a Faszabival rendesen. Persze, ebben benne lehetett az is, hogy két okostoj(ly)ás általában nem fér meg egy fészekben. Egyrészt.
Másrészt pedig mindketten a másik kezére, zsebére koncentráltak.
Szóval próbálnak lebeszélni.....
Azt gondolják minden rendbe jön, megoldódik, kisimul, nyugi lesz, stb, stb.
Miközben erősen zavaró, hogy egyre több idegenforgalomban érdekelttől, egyre erősebben hallani azt, hogy ennél még Kasza idején is jobb volt.
Na basszus.... Sose gondoltam volna, hogy ez bekövetkezik.
Természetesen vannak örömteli hírek is.... Például egyik ílyen hír szerint a Faház Motel telt házzal megy, és jó ideig még úgy is fog ...... Minő véletlen, hogy pont....
Nem tagadom, ha független jelöltként nyer Gyula, talán én is hajlanék a bizakodásra.Talán én is azt gondolnám, hogy ha nem is jön minden rendbe , ha nem is oldódik meg minden probléma, de legalább tényleg kisimul, nyugi lesz. Persze, hogy szimpi nekem is, hogy mint új polgármester, láthatóan nem akar hatalmi kizárólagosságot. (Igaz, ha akarna sem tudna.) Ő inkább ötvözni, itt-ott visszarendezni akar(t!). Ha lenne kiket és lenne minek. De nincs.
Mert ugyan ki akakrna ama jelenlegi helyi, idegenforgalmi "szakmai vezetést reprezentálóval" vitatkozni? És ugyan minek? És miről?
Apropó, miről.....Bizony, amiről meg kellene, arról nem lehet. Például a BM vizsgálat eredménye miatt nem kéne valami helyi vizsgálódást lefolytatni? Nem kellene valahogy megtudni, hogy akkor most ki,vagy vissza kell e fizetni a ....... mennyit is? Nem kellene valakinek feltenni azt a kérdést, hogy ezzel most akkor zsarolva van az önkormányzat? Vagy a Gyula ? Esetleg az egész a falu ? Ha belegondolok, hogy majd hálásnak kell lenni, ha elengedik, vagy annyival valamilyen jogcímen többlet támogatás érkezik valahonnan, amit ki kell fizetni büntetésként, hát egyből eszembe jut az a kérdés hogy:
Csak nem Abádszalók lesz az első példa arra, e "demokráciától" és fideszes gazemberségektől túlcsordult, lángoktól ölelt kis országban, hogy létezik kollektív stockholm-szindróma ?
Persze, Gyula személyisége, elfogadottsága sok mindent tompít. Mondhatnánk, ügyes... Hisz ezért találta ki(meg) a fidesz őt. Közismerten konstruktív, jópofa, nem ugrálós csóka. Igaz, a hírek szerint néha már vannak gondjai a vállalkozásának folytatása és a polgármesteri feladatok összehangolása során és ez idegesíti is. De valahogy nekem az volt róla mindig a benyomásom, hogy két forintért is lehajol. És ez egyáltalán nem dehonesztáló megjegyzés részemről. Sőt,... ha ezt átülteti a polgármesteri feladatai gyakorlásába, akkor ebből még valami nagyszerű dolog is kijöhet. Baj csak akkor lehet, ha a két elfoglaltságot keverni fogja. Mármint, .... öööö "organikusan". Reméljük nem.
Igen, közismerten konstruktív, jópofa, nem ugrálós csóka. Nem csoda, hogy egyesek elfogultsága nem múlik el. (És elfogultságukban, már-már imádatukban nem is látják, hogy mi történik a háttérben).
Még az éles látók közül is jó néhányan mondják a szemembe, telefonba, írják hol nyíltan, hol privát üzenetbe, hogy.... ne foglalkozz vele. Ne idegesítsd magad ezekkel, ilyenekkel. Felesleges, hiába való, a kutya ugat, a karaván...stb, stb. De hiába beszélnek hozzám. (ilyeneket)
Mert én nem értek abádszalókiul.
A nagy műgonddal és szabatosan fogalmazó "nagy gondolkodó" véleményvezér, fidesz nagypolitikát szőrmentén ócsároló, de a helyi problémákat kerülő "nyelvjárását" főleg nem ismerem. Tény, sajnos nincs is ilyen típusú "nyelvérzékem".
Ha lenne, akkor.....nem írhatnék a falura rátelepedő, azt szabad prédának tekintő, szipolyozó, fidesszel kötésben lévő aljasok aljasságairól.
Nem írhatnék arról, hogy a nagy reklámmal beharangozott uszodaalapkő letételt követően semmi nem történik jó ideje, mert jól láthatóan "adagolva" fog lebonyolódni az építkezés. A szándék egyértelmű. Lehetőleg minél közelebb legyen a parlamenti választásokhoz az átadás. Ja, amúgy persze, hogy az idegenforgalmi szezon miatt áll az építkezés..... Aha. Na, ne röhögtessük már egymást.
Nem írhatnám le, hogy a választás utáni első hetek lájtos eufóriáját követően a település bizony észrevétlenül visszaállt takarék üzemmódba.
Nem írhatnék a vadászok reménytelen kínlódásáról ama cinikus, képmutató, becstelen környezetben. (Már megint ez a mocsadék Faszabi.)
Nem írhatnék a szombat éjszakákon randalírozó strandi bandákról és az ezzel összefüggésben álló, helyi ifjúság körében vészesen terjedő drogproblémákról.
Nem írhatnám le azt, hogy ..... ugye, hogy kellenek az ütős, nagy rendezvények, mert lám a gyenge reklám ellenére Majkára özönlött a nép. És nem kérdezhetném meg azt, hogy ....... na, ha rájöttünk erre, akkor tudjuk e a következő lépést? Mert a hírek szerint Ganxta Zoli és a Kartel koncert meg 1.3 millával lazán bebukott. És ez nem is érdekelheti azt igazán, aki hanyagul oda veti immár bármire , hogy.... csomagolunk, és megyünk vissza Amerikába.
Nem írhatnám le, hogy teljesen természetes a CBA-ban kialakult üres polc állapot, mert az teljesen törvényszerű, logikus Abádszalók népességének jövedelemhelyzetéből.
Nem írhatnék arról, hogy az abádszalóki elit, beleértve a helyi értelmiség túlnyomó többségét, nem néz média híradásokat, nem tájékozott nem hogy a napi külpolitikai, de a saját sorsát sokszor döntően befolyásoló napi belpolitikai eseményekről sem.
Azt meg főleg nem követi el, hogy esetleg különböző beállítottságú hírfolyamokat ne adjisten összevessen, abból ésszerű következtetéseket levonjon.
Nem írhatnám le, hogy átigazolt Káli Pisti is az égi focipályára és a halála még elszomorítóbb attól, hogy nem volt ott mindenki az egykori csapattagok közül, aki még él.
Nem írhatnám le azt, ami eszembe jut, vagy ...... mások eszébe jut, de a félelem nagy úr. (bevallom őszintén, hogy a fent soroltak egy része mások fejében fogant meg gondolatként)
Vannak emberek, akik nyomtalanul tűnnek el a földi létük befejeztével. Jó esetben néhány évig fennmarad utánuk egy név egy lassan korhadó fejfán, porladó műkövön, repedező márványlapon. Ami végül elvész a temetői nyilvántartásban egyre sokasodó nevek között.
Vannak emberek, akik igyekeznek valami maradandóbb nyomot is hagyni maguk után. Építenek egy házat, csinálnak néhány gyereket, stb. Én többre vágyom. Szeretném, ha ( nem csak) a vér szerinti utódaim azt is látnák, hogy ki volt az előd. És ami ettől sokkal, de sokkal fontosabb, .... milyen ember is volt, miről, hogyan gondolkodott. Kár, hogy harminc, negyven évvel ezelőtt még nem volt internet, nem működtek blogoldalak. Így, ha kissé későn is, de azért kitörölhetetlenül ott vannak a lábnyomaim a .... cyber térben. A google- nél.
Az iwiw-vel történtek után a facebookban sem lehet megbízni. Így itt csak megosztom néha a bejegyzéseimet. Az eredeti a google+ nyilvános oldalán látható, az örökkévalóságnak szánva.
Na igen. Nagyon jó érzés, hogy leírhattam mindazt, amit eleddig írtam és ezután is írni fogok, mert .... nem értem, nem beszélem a beletörődés, a szótlanság nyelvezetét.
