2017. május 8., hétfő
Összeesküvéselméletek....
.......ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön...... (Bayer Zsolt, a fidesz 5. számú párttagkönyvének birtokosa) Talán tessék utána nézni, hogy mi takar az a fogalom, hogy funkcionális analfabetizmus. És ne is szomorkodjunk amiatt, hogy egyre több helyi embertársunknál ismerjük fel a jellemzőket. ( hagyjuk azt a gyűjtőfogalmat, hogy Tibkószerűségek) És csak nyugi, nem vagyunk egyedül a nagy magyar vidék valóságában. Egyik közvéleménykutató szerint, a fővárosban 8 %-ot zuhant a fidesz népszerűsége. És "Istennek hála", vidéken 2 %-ot nőtt.
A minap autóval hazafele jövet, Füreden a temetőnél felismertem egy stoppolóban a falunk egyik hajléktalanját. Nosza, gyorsan megálltam és felvettem. Szórakoztató volt végig az úton hallgatni a monológjait.
Kb. így vélekedhettek a nagy októberi szocialista forradalom bolsevik proletárjai a gazdagokról, állami tisztségviselőkről. A vérengzéseik előtt.Nemzetünk divatba jött nagy bölcse, Bibó István írta ( Demokrácia értelmezése.....) az 1945-ös földreformról, hogy, idézem .....A földreformot, hála Istennek, már nem lehet visszacsinálni..... Össze is zavarodtam kissé, amikor a következő mondatát viszont ezzel zárja: .......... vajon nem az lesz-e az egészből a tanulság, hogy az urak előbb-utóbb úgyis visszajönnek.
Több mint hetven évnek kellet eltelnie, hogy íme, igazolódjon bölcsessége ebben is. Nem mellesleg erről szól a helyi vadászok története. Csak úgy teszünk, mintha nem tudnánk.
Egy Mészáros Lőrinc névre hallgató egyén vagyona 2016 évben 100 milliárddal gyarapodott. Szabolcsé a hírek szerint csak egy milliárddal. Mondjuk ki nyugodtan, Lőrinchez képest, bagatell. Igaz, a kisebb összeg is amúgy egy felfoghatatlan összeg a mi hétköznapi agyunkkal, de ez most lényegtelen. A borzalom nem ebben van. Hanem abban, hogy a falunk hajléktalanjának szemszögéből a helyzet minek látszik. És nagy kérdése a jövőnek, hogy e látszatot, (vagy valóságot) a hozzáhasonló kisemmizett, becsapott, reménytelenül leszakadt, elszegényedett és valljuk be, igencsak egyszerű gondolkodású, (bocsi, ... műveletlen) embertömegek hogyan fogják kezelni.
Főleg akkor, ha egy nem is annyira sztentori hangú szónok valami egyszerű, meglehet iszonytató megoldást javasol nekik.
Pl: Vegyétek számba a lámpavasakat.....
Nem is oly régen még a magyar Y generáció egykedvűen, sorsával, helyzetével mit sem törődve élte a hétköznapjait. Járta a romkocsmákat, szívta a füvet, nyomta a dizájnert alkohollal. És hogy, hogy nem, most meg egyszer csak öntudatra ébredt. Az ország jobb és baloldali bölcsei, politológusai úgy tesznek, mintha nem is sejtenék, hogy a mostanában látható "bulitüntetés" (CEU, Civil törvény) könnyen előszobája lehet a szélső bal, más néven anarchisták megjelenésének, és ......... na a továbbiakat nehéz megjósolni. Ez igencsak aggasztó de, ...... ráadásul még néhány dolgot - amelyek irritáló pillanatképként villannak fel agyam belső képernyőjén - nem is értek.
Például:
Senkinek sem tűnik fel, hogy az internet adó elleni, vagy most a CEU-ért lezajlott tüntetés mennyire ellentmondásos abból a szemszögből nézve, hogy milyen a vidék, az egészségügy, az oktatás, a lakhatás helyzete és micsoda irtózatos mértékű az általános elszegényedés. Ha az érintettek számszerűségét nézzük, főleg érthetetlen a jelenség.
Ha nincsenek krisnás ételosztások, akár ezrek éhen dögölhetnének, miközben néhányan százmilliárdokkal gazdagodnak nem utolsósorban a vezér kegyeinek jóvoltából. És nincs semmi reagálás erre tömeg szinten.
Minden normálisabb országban milliók lennének az utcán a parlamenti közvetítésekben látható hatalmi arrogancia láttán. Itthon mély közöny, szimpátia nélküli csend.
Az egészségügy immár nem más, mint tömeges emberi haláltusáknak tehetetlenül helyet adó állami intézmények hálózata. Illetve, néha annak az intervallumának lerövidítője, mint arról időnként a média tudósít. De ha néhány ezer külföldi és max. ezer belföldi diák nem Budapesten, hanem mondjuk Bécsben, vagy Prágában lesz kénytelen folytatni tanulmányaikat, azon százezrek háborodnak fel, tízezrek mennek ki az utcára. Mielőtt bárki fanyalogna, persze hogy én is szolidáris vagyok velük, de ..... azért már mégis...
Ha valamelyik ellenzéki párt milliókat hátrányosan érintő ügyben tömeggyűlést hirdet, lasszóval kell fogdosni az embereket. Bántó az érdektelenség.
A ránézésre is alultáplált, éhező - talán még hajléktalan is - aktivista tüntet halálmegvető bátorsággal a ligetért Pesten.
De a legnagyobb ellenzéki párt miniszterelnökjelöltjét 50-60 ember hallgatja egy vidéki áruház parkolójában. Miközben amatőr civil szónokok osztják az észt spirálozott kockás füzetből olvasva fel gyakran silány minőségű, hagymázas szövegeiket néha röhejes retorikai képességekkel, egy-egy facebook csoport által naponta hevenyészve összetrombitált, két-három ezres gyűléseken.
Senki emberfia nem következtet arra, hogy ez szimpla élményalapú, már-már "szellemi önkielégítő" akciózás, ami ritkán vált át tartós politikai elkötelezettségbe.(lásd Millás tüntetés)
Ismerőseim közül jó néhányan lelkesen osztanak meg a fészen MSZP-s, DK-s, stb. képeket, hatalomkritikus tartalmakat, miközben a helyi (fideszes) ügyekre direkt oda sem figyelnek, sőt, mintha ők is asszisztálnának hozzá, már-már takargatva azokat. Ha meghallják Fazekas Szabolcs nevét, farkukat maguk alá húzva, szűkölve bújnak el és fordítják el szégyenükben tekintetüket még előlem is. Sőt, választott faluvezetőink, mintegy az iránta való hűségüket demonstrálandó, a tűzoltó közgyűlésen győzködik a tagságot arról, hogy a Hír Tv-ben megjelent, róla szóló riport nem volt korrekt és elfogulatlan. És legyünk rájuk büszkék. Méltók rá.
Apropó, Szabolcs..... Ver minket a sors keze rendesen. Nem elég, hogy Európa egyik legelmaradottabb térsége vagyunk itt a Tisza-tó mellett, még oligarchából is a leghitványabb, szarabb jut ide.
De folytassuk a pillanatképek nézegetését...
Az egykor büszkén baloldali egyik legnagyobb helyi gazda, megadóan, összehúzódva beszélget a faluszéli kocsmában a hatalomittasságában morálisan és gerincességben egyre lejjebb jutó fideszes aktivistával. A tudatalatti testbeszéd az "alá-fölé" viszonyt egyértelműen jelzi. Baloldaliként egy akolba tartozónak érezve magunkat, anno gyakran megittunk valamit, ha találkoztunk a Postamesterbe, vagy a Vadászba, Pedróba. Hol ő hívott meg, hol én őt. Rég volt.
És a helyi viszonyok drámai lealjasulásának bizonyítékaként Simon Pali depóterületén a Hír Tv vadászokkal foglakozó adásában tett kinyilatkozását követő néhány napon belül megjelent a hatóság és ...... na, itt már kifogytam a jelzőkből. Talán, ha azt mondom: Hallelujah, ..... néhány helyi ballibszerűség által is támogatott Balogh Gyula, fideszes polgármester falujában. Viszont hogy a fenébe van az, amikor Tomajmonostor közigazgatási területén tanya udvarban oszladozó állattetemek nem tűnnek fel egyik hatóságnak sem, az rejtély.
Szombat dél van, és én békésen ülök a gépem előtt. A háttérben halk harang szó, majd a déli híradó. Alig figyelek rá, már annyira megszokott az újabb Szabolcs sztori. Ezúttal csak a vagyonnyilatkozatában van valami érdekes. Áh, szóra sem érdemes. A hetvenöt milla is bagatell történet. Neki.
Senki nem érti, hogy helyben csak helyi politizálással lehet országos változásokat elérni. És azt hiszem, sajnos sokan ez utóbbi mondatomat még meg sem értik. Nem csoda, ha máris .....
..... ellenállhatatlan vágyat , sőt kényszert érzek egy összeesküvéselmélet legyártásához.
A nagypolitikára. Íme: Mi van, ha ez a Soros és Putyin leült Orbánnal sörözni és megdumálták, levajazták előre ezt az egészet. Na , ....... akkor mi van? De tényleg. Nagyon hülyének kell lenni ahoz, hogy ne vegyük észre, bizony Orbán pofán röhögi a - itt most legyünk vizuálisak és szó szerint értsük ! - görénykedései miatt kiakadt Eu-s politikustól a hazai, idegtől és tehetetlenségtől remegő ellenzékig. Még elszomorítóbb a kép, amikor azt látjuk a tévébe, hogy egy Halász János, egy Kósa Lajcsi, és mint non plus ultra, Németh Szilárd névre hallgató fideszes sült barom megalázó cinizmussal, kajánkodva pöcköli le a gallérról a még megmaradt szabad sajtó óvatosan, bátortalanul kérdező újságíróit.
És, lehetne esetleg egy összeesküvéselméletem a helyi, abádszalóki viszonyokra is? Na ... !? Ki, kivel, miről, miben ...... ? Van.
De inkább mondok mást: Abádszalókon 2010-ig volt egy kör, akik ha nem is egyszerre és egy térben jelentek meg, de Bordás gyakran hallgatta meg őket, időnként támaszkodott rájuk, vette figyelembe véleményüket a döntéseinél. E kört a fidesz lassan, langyos vízzel indítva főzte meg, mint az élő békát szokás. Jó ideje ott vannak a helyi közéletnek nevezett fazékban kimeredve, tehetetlenül a sekélyes kotyvalék felszínén ringatózva. (amit még akár mozgásként is érzékelhetnénk)
Bizony mondom néktek ....sorolhatnám az egykori "nagy és megkerülhetetlen neveket" egymásután. Akik bizton örülnek a Kossuth út felújításának nagyon. Én is. Naná.
Hát micsoda fejlődés, siker ez a tanuszodával megspékelve? Irtózatosan grandiózus. Euforikus örömünkben misem természetesebb, hogy eszünkbe sem jut elgondolkodni azon, hogy a Zsebdiktátor Viktor heppje igazán lehetne az üres stadionok helyett az utak , hidak építése. Is, akár. És akkor hátha a Tisza-tó déli térségének nem csak makadám ( Mac Adam ) út jutna. Nem beszélve arról, ha a Körei vas híd helyett egy közúti közlekedésre zavartalanul használható híd segítené a térség idegenforgalmának újbóli beindulását. De áh, ugyan már. Itt az apró lépések taktikája a reményként eladott hülyítés módszere.
A strandi gáton szintén úgy 150 métert aszfaltoztak le az Abádi kikötő felé. Tovább egyenlőre marad a prosztata paszirmasszázsnak is kiváló, vesekő megindító út minőség.
De hagyjuk ezt és örüljünk annak amit kapunk. Örüljünk és ne holmi összeesküvés elméleteket gyártsunk a 2018-as parlamenti választásokra ráfordulva. Ezt várják el tőlünk. Tőlünk?
Tőlem aztán hiába.
2017. május 16., kedd
Kétségbeesve ...
........ keresem Bözsi nénit.Meg van ez a film, hogy ... Kétségbeesve keresem Susant ? (1985, főszerepben Madonna) Nem különösebben nyomot hagyó, tucat vígjáték. Akár Orbán Viktor ....... Nagygéci látogatása Bözsi néninél.
Figyelem, az e betűn ott az ékezet!! Bár úgy is értelmezhető lenne, de erről értekezzen a Simicska.
Szóval a korabeli kritika kissé lehúzta a filmet. Ha jól emlékszem rá, azt olvastam róla, hogy bár tagadhatatlanul itt-ott szórakoztató, de összességében egy igénytelen, vígjátékba oltottan nem túl cizellált bűnügyi történet, gyenge, bárgyú párbeszédekkel. Akár Viktor és Bözsi néni története. Itt is van egy tulajdonképpen bűnügyre hajazó történet ( 500 millás nemzeti emlékhely) és egy irtózatosan mesterkélt, bárgyú, színvonaltalan párbeszéd.
Mindenesetre azt megtudhattuk, hogy sunyin elrajtolt a kormány és fidesz kampány a 2018-as parlamenti választásokra. És most meg ne lepődjünk, itt is elindult Abádszalókon.
Jó, nem mondták be, nem volt startpisztoly, zászlófelvonás, stb, de akkor is.
Igaz, megáll a víz rajta, az önkormányzat dolgozói majd javítják, lesz acéllemez csatorna, stb. Mire jön a nagy-nagy durranás, a tanuszoda átadás, úgy is el lesz felejtve ...... csak a szépre emlékezünk.
De mi az, hogy valaki felmerte tenni a közösségi média egyik oldalára azt a képet? Szerintem ezek a gáncsoskodó qrva Soros ügynökök már Abádszalókon is a spájzban vannak..... ( Csak nem épp együtt hamizzák a szilvabefőttet az oroszokkal....?? Jesszusom, a pálinkát nehogy megtalálják.)
Nem tagadom, számomra a jelen nagy kihívása az, hogy hogyan viszonyuljak azon egykori haverokhoz, ismerősökhöz , köztük a falu elismert, pajzsra emelt néhány polgárához, akik ott vannak a jobboldalnak nevezett túloldalon. Amit én a jelenlegi közállapotokból következően csak morális mocsokként tudok beazonosítani. Mit tegyek, ha számomra reflexből elvtelen érdek emberek azok, akik egy Fazekas Szabolcsot mentegetni, ne adj isten kiszolgálni hajlandók. (Az országban történő dolgokat akár hagyhatjuk is.) Ezen oknál fogva a minap töröltem épp a fészen az ismerőseim közül, sőt le is tiltottam Tibkót, a közismert agysebészt. Persze elvitatkozgathattam ( vitatkozgathattunk, mert mások is reagáltak a kommentjeire) volna vele, de amikor a Hír Tv riporterének szakmaiságát lenullázta mert az szerinte egy cigány ember , inkább a törlést, kitiltást választottam. Tudom, hogy vannak akik úgy gondolják, hogy miért ne lehetne el a többi ismerős mellet a fészoldalamon. Legfeljebb figyelmen kívül kell hagyni. Egy baj van ezzel. Nem lehet. Mert azon kívül, hogy elméleti fizikus ( az agysebészkedés mellett), egy potenciális Bözsi néni is.
Az ráadásul egy külön problémám, hogy az előbb hivatkozott közállapotok és a falunkban a jobboldal prominens és nem prominens tagjainak irányításával, közreműködésével történtek miatt egyszerűen undor fog el és gyakran a találkozásainkkor ezt nem is tudom palástolni. Túl kicsi már e falu ahoz, hogy ne érezzük az egymás iránti ellenszenvet. Legfeljebb úgy teszünk, mintha nem úgy lenne. Én nyilvánosság előtt beszélek, írok helyzetekről, ők meg gyűlölnek, sunyin áskálódnak emiatt. Nota bene, számomra a helyzet ebben sem változott a Kovács-Kasza tandem időszakához képest. ( Van még néhány, de arról majd egyszer...) Magamon érzem, ahogy a Tölgyessy Péter szerinti országos gyűlölködés kezd helyben is megjelenni általuk. És mi sem természetesebb, hogy ezt egyébként tagadják. Na ne vicceljünk. Beismerni gerincesen? Áhh....
Pedig azt ne higgye bárki, hogy nekem azzal kel fel a nap és azzal nyugszik, hogy a faluba megint a fideszesek ezt meg azt csinálták. Lófaszt. Örömteli minden olyan nap, amikor nem találkozok ügyekkel, vagy olyan ráutaló helyzetekkel, amelyek az egyébként jól álcázott, szinte láthatatlan ügyeket sejtetik.
Itt tartok, amikor az ablakunkon kinézve a postaládába valami irományt látok. Kilépek érte és behozom. Megérkezett a helyi újság, a hírnök. Pihenésképpen belelapozok. Eldobom az agyam ..... A rohadt életbe. Hát mi van itt? Tényleg semmi változás ..... Na jó, talán annyi, hogy nem Misit látom majd minden oldalon vigyorogni, hanem Gyula szignóját. Viszont Kati, bár még nincs döntés a kinevezésről (inszinuáció? � ), de már megkapta az üzenetet a most regnáló kollegiális klikktől hogy.... értsd: "de aztán ám majd nem kéne annyira pörögni kis anyám". Na, én itt elgondolkoznék a helyében.
De térjünk vissza a helyi Bözsi nénikre, akiknek persze miért is tűnne fel, hogy újabban csak egy botrányos, (Fazekas Szabolcs - kontra vadászok) vagy mint az alábbi kép is szemlélteti , egy szörnyű dologgal kerülhetünk be a médiába:
Néha emlegetni szoktam a faluközösség felelősségét egy-egy helyzetben.... Odafigyelni másokra, szóvá tenni, felvállalni, informálódni, stb. Hiú ábránd részemről. Ez is. És nem tudom nem meg kérdezni.....: Tessék mondani, ez egy egyedi eset volt (van)? Mert én nem ezt hallom. És kinek is kellene odafigyelni az ilyen esetek megelőzésére? Hivatalból? A választ tudjuk.
Elég sokszor leírtam már, hogy miért is hagytam ott az MSZP-t és miért nem csípem a DK-t. ( Munkáspártot hagyjuk, mert az maga a téboly) Ezekből következően nem hinném, hogy egy bigott, csőlátású balos, vagy eltökélten zilált felfogású liberális lennék.
Tény, mostanában elég közelről nézegetem az LMP-t. Azt sem tagadom, hogy Startmunka mintaprogramban történt visszaélések ügyében Hadházy Ákos és Sallai R. Benedek segítenek. Mégiscsak fajsúlyosabb egyének mint én, és adott esetben ez jól jön. E társaságnak vannak jó dolgai és persze vannak riasztó hülyeségek is, de mintha a legtöbb elvi egyezőségem velük lenne. Egyenlőre.
Megalkuvásmentesen fellépni minden igazságtalanság, aljasság, sunyiság ellen.
Azzal kezdtem, hogy keresgéltem a helyi Bözsi nénit, néniket. Aztán rájöttem, nem kel keresni. Nap mint nap találkozok velük.
Másképp nem működne a rendszer, nem élné túl önmagát. Nem lenne szívós, kitartó.
Misem természetesebb, hogy sokan megengedő szánalommal arra gondolnak, hogy szegény Bözsi nénit jól bevitte a dörzsölt Orbán az erdőbe. Hogy egy szegény gyanútlan öreg néni naiv jóindulattal elkezdett csak úgy beszélgetni egy odatévedt idegennel, aztán a pillanat hatása alatt olyanokat is mondott, amit egyébként nem szokott. De én nem hinném, hogy a profi, fideszes kampány tervező gépezet ennyire a véletlenre bízna egy ilyen dolgot. Sőt, kizártnak tartom.
Ha most elfelejtjük a személyes érdekek motiváló hatását, csak kétféleképpen lehetsz olyan sziklaszilárdan egy párthoz hű, mint a jelenlegi 1,5 - 2 millió fideszes. Ha a meggyőződésed tudományosan megalapozott, ami kizárt, vagy, ........ Bözsi néni vagy.
2017. május 31., szerda
Bízunk
" .......... benne, bízunk magunkban, hogy ezek a fejlesztések
olyan lendületbe hozhatják Abádszalókot a fejlődés terén, amelyek történelmi jelentőségűek lesznek városunk életében! A fejlődés megújulás útjára léptünk"
Jó.
De mi fog megjelenni méltatásképpen, ha mondjuk neadjisten ide települ valamelyik autógyár, vagy a Paks II, esetleg egy űrközpont, stb? Persze hogy ez egy hülyeség, mert nem fog. De akkor is.
Először is most arra gondolok, hogy mire is gondoljak attól, hogy az utolsó oldalra került a cikk. Lehet hogy Abádi Szabó érezte, hogy kő ciki a cucc? És az utolsó oldalhoz érve már hátha lefárad a nép és el se olvassa?
Aztán arra gondolok, hogy bizony veretes, reménykeltő sorok ezek. Megérdemlik, hogy ne felejtsük el őket. Emlékezzünk minden szóra sok-sok évig, ami leíratott jó Gyulánk által. Emlékezzünk úgy minden január-február környékén, amikor az immár helyi fideszes propaganda újsággá (le)avanzsált, lánykorában helyi közéleti információs lapnak szánt valami közzéteszi a településen születettek, elhunytak előzőéves statisztikai adatait.
De ettől függetlenül, ugyan a falu lakosai közül hányan sétálnak végig majd csak úgy lokálpatrióta inditatásból Bagi doki lakásától a Füzes kemping kerítéséig? Azt már nem is jegyszem meg, hogy.... tessék mondani, komolyan vehető sétálóutca az, ahol a táv felét egy üres sportpálya és egy kihalt templomkert teszi ki? A válasz logikus, értelemszerű. Igen, komolyan vehető. Abádszalókon.
Elképzelem amint egy nyári estén a Csokonai, Füzes, Jókai, Mikszáth, stb. út népe elindul a tulajdonképpeni falu szélén - mert ott van valójában - lévő Blaha Lujza térre, csak azért, hogy egyszer az életben végre szerelmesen andalogjon a díszes kandeláberek alatt a szintén agg párjával egy dizájnos térburkolattal kirakott sétáló utcán. Miközben lágy tangóharmonikahangot sodor valahonnan az erotikától fülledt langyos esti szellő. (Jesszusom, csak nem Guszti komám és szerény személyem húzza-vonja valahol a dobozos herflit.....���)
Örömtől könnyező szemmel arra gondol,...... micsoda fejlődésen ment keresztül a sorsa, élethelyzete.
Már ha nem arra, hogy ........ megy oda a t.köm, amikor de qrvára fáj a térdem az artózistól, csípőm az osteoporosistól, bokám a köszvénytől. Az asszony meg amúgy is leszokott feküdt a tyúkokkal. Bizony , az utóbbi huszonöt év keményen meggyötörte őket. De miért is menne, amikor nem neki épült. Hanem miatta.
Tudom, hogy ez utóbbi két mondatot nem könnyű megfejteni, ezért segítek: Maradjon csak otthon nyugton, de mindenképpen örvendjen. És szavazzon majd tizennyolcban a fideszre.
De ne legyünk ilyen negatívak. Ne keverjük bele a politikát. Ne mindenbe a rosszat lássuk. Örüljünk, örvendjünk és ünnepeljük ezt a beharangozott, összességében jóval több mint fél milliárdos pályázaton keresztül érkezett - Orbán és a fidesz által hányszor, de hányszor elátkozott Brüsszeltől kapott - pénzt. Mert épülünk, szépülünk.
Ne másra, hanem erre gondoljunk szintén, amikor elindulunk autónkkal Füredre a világ közlekedési úthálózatában méltán majdnem egyedülálló tervezésű és nyomvonalú közúton. Egyedülállónak azért gondolom, mert infrastrukturális kuriózum az, ahogy folyamatában követi egymást a hullámvasút, a tereprally és az ökörhúgyozás mintázatára hajazó kavillózás, mint a közúton közlekedés élményérzetének netovábbja. Persze nem tapasztalja, ezért nem is érdekli ez azt a - valljuk be őszintén - helyi többséget, akik ki sem dugják az orrukat a falúból évszámra. Mert ők aztán nem kíváncsiak a világra csak annyira, mint amennyire azt a közszolgálati média láttatni akarja, érteni, felfogni engedi. Miért is akarnának, vágynának többre. Igaz, a világ sem kíváncsi rájuk. Miért is lenne.
Jó.
De mi fog megjelenni méltatásképpen, ha mondjuk neadjisten ide települ valamelyik autógyár, vagy a Paks II, esetleg egy űrközpont, stb? Persze hogy ez egy hülyeség, mert nem fog. De akkor is.
Először is most arra gondolok, hogy mire is gondoljak attól, hogy az utolsó oldalra került a cikk. Lehet hogy Abádi Szabó érezte, hogy kő ciki a cucc? És az utolsó oldalhoz érve már hátha lefárad a nép és el se olvassa?
Aztán arra gondolok, hogy bizony veretes, reménykeltő sorok ezek. Megérdemlik, hogy ne felejtsük el őket. Emlékezzünk minden szóra sok-sok évig, ami leíratott jó Gyulánk által. Emlékezzünk úgy minden január-február környékén, amikor az immár helyi fideszes propaganda újsággá (le)avanzsált, lánykorában helyi közéleti információs lapnak szánt valami közzéteszi a településen születettek, elhunytak előzőéves statisztikai adatait.
De ettől függetlenül, ugyan a falu lakosai közül hányan sétálnak végig majd csak úgy lokálpatrióta inditatásból Bagi doki lakásától a Füzes kemping kerítéséig? Azt már nem is jegyszem meg, hogy.... tessék mondani, komolyan vehető sétálóutca az, ahol a táv felét egy üres sportpálya és egy kihalt templomkert teszi ki? A válasz logikus, értelemszerű. Igen, komolyan vehető. Abádszalókon.
Elképzelem amint egy nyári estén a Csokonai, Füzes, Jókai, Mikszáth, stb. út népe elindul a tulajdonképpeni falu szélén - mert ott van valójában - lévő Blaha Lujza térre, csak azért, hogy egyszer az életben végre szerelmesen andalogjon a díszes kandeláberek alatt a szintén agg párjával egy dizájnos térburkolattal kirakott sétáló utcán. Miközben lágy tangóharmonikahangot sodor valahonnan az erotikától fülledt langyos esti szellő. (Jesszusom, csak nem Guszti komám és szerény személyem húzza-vonja valahol a dobozos herflit.....���)
Örömtől könnyező szemmel arra gondol,...... micsoda fejlődésen ment keresztül a sorsa, élethelyzete.
Már ha nem arra, hogy ........ megy oda a t.köm, amikor de qrvára fáj a térdem az artózistól, csípőm az osteoporosistól, bokám a köszvénytől. Az asszony meg amúgy is leszokott feküdt a tyúkokkal. Bizony , az utóbbi huszonöt év keményen meggyötörte őket. De miért is menne, amikor nem neki épült. Hanem miatta.
Tudom, hogy ez utóbbi két mondatot nem könnyű megfejteni, ezért segítek: Maradjon csak otthon nyugton, de mindenképpen örvendjen. És szavazzon majd tizennyolcban a fideszre.
De ne legyünk ilyen negatívak. Ne keverjük bele a politikát. Ne mindenbe a rosszat lássuk. Örüljünk, örvendjünk és ünnepeljük ezt a beharangozott, összességében jóval több mint fél milliárdos pályázaton keresztül érkezett - Orbán és a fidesz által hányszor, de hányszor elátkozott Brüsszeltől kapott - pénzt. Mert épülünk, szépülünk.
Ne másra, hanem erre gondoljunk szintén, amikor elindulunk autónkkal Füredre a világ közlekedési úthálózatában méltán majdnem egyedülálló tervezésű és nyomvonalú közúton. Egyedülállónak azért gondolom, mert infrastrukturális kuriózum az, ahogy folyamatában követi egymást a hullámvasút, a tereprally és az ökörhúgyozás mintázatára hajazó kavillózás, mint a közúton közlekedés élményérzetének netovábbja. Persze nem tapasztalja, ezért nem is érdekli ez azt a - valljuk be őszintén - helyi többséget, akik ki sem dugják az orrukat a falúból évszámra. Mert ők aztán nem kíváncsiak a világra csak annyira, mint amennyire azt a közszolgálati média láttatni akarja, érteni, felfogni engedi. Miért is akarnának, vágynának többre. Igaz, a világ sem kíváncsi rájuk. Miért is lenne.
2017. június 14., szerda
A lehetetlen ....
..... csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.
(Muhammad Ali)
A baloldali képen egy Abádszalókhoz hasonló nagyságrendű (4600 lakosú), szintén idegenforgalomra specializálódott magyar település sétálóutcája látható. Üdültem ott a feleségemmel. A jobboldalin a mi - uniós pénzből építendő - majdani, vagy inkább reménybeli sétálóutcánk.
Mit mondjunk a képek láttán? Talán azt, hogy álmaink bár nem minden merészség nélküliek, de kéretik komolynak maradni. Csak semmi maliciózus megjegyzés, sunyi röhécselés, kajánkodás, stb.
Minden ellenkező híresztelés ellenére nagy bennem az igyekezet, nehogy bárki egy bayerzsolt gyökérnyakba oltott puzsérrróbert falusi változatnak gondoljon. Ezért szinte vadászok arra, mikor tudnék már egy pozitív dologba belebotlani. Folyamatosan agyalok azon, hogy itt Abádszalókon hogyan tudnék elkapni olyan pillanatot, helyzetet, történést, ügyet, amelynek mögé nézve, részleteit megismerve, végre nem valami újabb fideszes furmányt lehet sejteni. Persze vannak olyan dolgok, amelyeken nem láthatóak a szőrös mancsok nyomai, vagy mögötte a sötét árnyék, de ott meg az a baj, hogy nem találni ésszerű magyarázatot. Például nem arról van szó, hogy az töltené ki szabadidőm nagy részét, de azért el-eltöprengek azon, ugyan miért is június 3-án volt a szezon megnyitó. Délután kikerekeztem arra, és lám-lám megnyitó ide, jó idő oda, ......a strandon alig-alig valaki. Pontosabban, senki. A Füzesbe is csak néhány kóbor lélek zajongott, mint Rockpódium. A tűzijátékra a BL miatt nem mentem vissza. Hiba volt. Így most nem mesélhetek majd az unokáimnak egyszer enyhe túlzással arról, hogy ....... bezzeg amikor nekem, egy száll magamnak tűzijátékot rendeztek Abádszalókon......� ��
Szívesen megkérdezném a helyi fő idegenforgalmi valakit, hogy .... te, figyu, mi volt a koncepció? De nem teszem.
És nem csak azért nem, mert úgy egyébként nem vagyok velük beszélőviszonyban. Hanem azért, mert jól ismerem a Gyulát és Brumit. Számomra elképzelhetetlen, hogy lenne olyan történés, szitu, amit ők lazán meg ne tudnának dumálni. A megdumálást náluk a vegetatív idegrendszer működteti, vagyis nekik annyit tesz, mint levegőt venni.
Most hagyjuk azt a buta poént, hogy a müvház igazgató meg pont hol nyitott meg szezont éppen. Hmmm. Lehet, hogy már is hátra dőlt és kért egy kávét? Nem lepne meg.
Szóval ebből is látszik, hogy ....... valóban vadászok arra, mikor tudnék már egy pozitív dologba belebotlani, azon lelkendezni, kirobbanóan köz örömködni, stb.
De nem és nem...
Egyre jobban hajlok arra a következtetésre, hogy meglehet, ama lehetetlent céloztam meg. És ezt üzeni nekem az is, amikor a vidéken elérhető kormány közmédia Goebbelsi szintű propagandagépezetének szőnyegbombázására a kis falunk helyi sajtója is ráerősít.
Na meg azt,hogy ......
.......a mai közállapotokat felmérve helyben sincs remény, úszni kell az árral.
Be kell állni azok mellé akik nyalnak Fazekas Szabolcsnál. Haverkodni Brumival, Cseh Lalival, Tóth Tibivel, pedálozni Balogh Gyulánál, hozsannázva a fideszt. Talán akkor lehet, hogy valami picike, asztalról alantas kegyükből lehullajtott morzsát el lehet kapni. Nehéz nem látni, hogy sokan ezt az utat választották, választják. De vannak, akik nem. Igaz, nem vagyunk sokan, de vagyunk. És bevallom bátran, igencsak reménytelen a helyzetünk. A helyi vágyálomkufárok keményen kézben tartják a helyi közvéleményt. Csak negatív hős lehet aki kérdez, kételkedik, netán elköveti azt az ostobaságot , mint én, hogy ellenvéleményt, kritikát fogalmaz meg.
Nem csoda, ha szinte lehetetlen megértetni a helyi lakosság döntő hányadával, hogy hiába épül ide egy Hotel Kempinski vagy Hilton, sétálóutcaként egy Várkert Bazár, Champs-Élysées (bocsi, Sanzelizé), hogy lehet nekünk Riviéránk a tó partján, ha azt Köre felől egy makadámuton közlekedve , ráadásul egy vasút-közút közös hídnál húsz-huszonöt percet várakozva lehet megközelíteni. Hiába szerepelnének a nyári programokban világhírességek, lehetne itt a parton egy aqvapark, ha a Füred felől idevezető út viszontagságait valaki megtapasztalja, annak kész, vége az érdeklődésének. Ide többet nem jön. Tisztázzuk.... nem a környékbeli, ránézésre arab kinézetű turistákra gondolok. Ne aggódjunk, azok jönni fognak.
Tudomásul kellene venni, hogy ez már a XXI-ik század. De ez az istennek se megy. Ugyan-ugyan, odáig miért is jutna el a helyi köznép, hogy bizony ez qrva jó üzlet a hatalmon lévő politikai kurzus számára.
Inkább településenként kiszór, fél, max. egy milliárdot ide-oda a jó nép közzé szökőkút, főtérrendezés, falu csinosítás, sétáló utca, stb-re, ami összevissza a térségben max. három, négy milliárd, de lehet, hogy túlzok. Minthogy 20-50 milliárdokért infrastruktúrát (pl:közút minőséget) fejlesszen. És az emberek párás szemmel hálálkodnak mindezért.
Amikor a fidesz mellé húzzák az x-et a szavazólapon.
Az már nem jut eszükbe, hogy ugyan hogy a fenébe van az, hogy néhány évvel ezelőtt a Balaton és a Velencei tó mellet garmadával sorakoztak az eladatlan telkek, ingatlanok, most meg hatalmas konjunktúra (kereslet ) mellet brutális árnövekedésről ír a sajtó.
Hát igen. Kinek is tűnne fel, hogy az a térség milyen úthálózat fejlesztésen ment keresztül. (Pl:M 7-es meghosszabbítása, 71-es felújítása.) És szűkebb környezetünkben, pl a Tiszafüredet átszelő 33-as út minőségét ne is említsük. Meg is látszik az ottani idegenforgalmon. Csak tessék átmenni az ottani TESCO-ba, Lidl-be hétvégeken. A parkolók tele, bent tömeg, pénztároknál hosszú sorok.
Itt meg, a Tisza-tó déli térségében a kutya nem kérdezi meg a legutóbbi időben épült, méltán színvonalasnak mondott, parthoz közeli, eladásra meghirdetett nyaraló árát sem. A falu belsejében ma már nevetséges áron lehet vásárolni kifejezetten jó állapotban lévő házakat.
Ami ma már zömében hagyaték. Ugyan felfogja e a nagyérdemű az utóbbi rövid mondat értelmét, összefüggését.
Summázzuk,...
....... nem csak mi értékelődtünk le már-már önérzetromboló mértékben, hanem a verejtékes munkánkkal megépített, megvalósult álmaink megtestesülése, a lakóházaink is.
Természetesen még e szörnyű körülmények ellenére is lehet találni olyan réteget, amely nem különösebben riad vissza az útviszonyok megpróbáltatásaitól. Például ilyenek a mindenre elszánt, elvakult horgászok.
Na, őket nullázza le a vízügy azzal, hogy ívási időben mozgatja a vízszintet, engedi felnőni és azzal brutálisan terjedni a hínárt. Na, meg egyáltalán, ... tudja itt valaki, hogy milyen mértékű az abádszalóki öböl iszapfeltöltődésének sebessége? Nem hiszem. Pedig nem ártana meleg nyári napokon, amikor ép hogy mozdul a nyugati szél, időnként beleszippantani a gáton a levegőbe. Bizony a hínárosodás okozta iszaplerakódásban bomló szerves anyagok szaga igencsak orrfacsaróvá kezd válni.
Kotorni kellene ...... mondja ki a verdiktet egy sokat próbált, ez évben idáig rendre üres haltartóval hazakerekező horgász sorstársam.
De, nem is ez a baj. Hanem az, hogy nem érdekel itt ez senkit sem. Gyulától kezdve Brumin át, Szücsné (felületes szemlélődő számára képviselőnek látszó) lelkész asszonyig. Legalábbis ez szűrhető le az e témákat sújtó mozdulatlanságból. A sajtó híradásokban is hírként óvatosan, már-már suttyomban megjelenő, Tiszán gyakran lassan vonuló, határon túlról (is !!) ideérkező szennyeződésről már ne is beszéljünk. Ja kérem, ahoz, hogy e dolgokban valami pozitív változás legyen, kellene egy, a térség problémáira odafigyelő, helyi embereket meghallgató, nem csak az ünnepnapokon az éppen aktuális mikrofonba bele-bele brekegő, értelmes országgyűlési képviselő. És nem egy ilyen bágyadt fideszes f.szkalap, mint a térségünké.
Szóval .....
.......most, hogy közelednek a parlamenti és az önkormányzati választások, mi sem természetesebb, hogy ide is dől a lé.
Lesznek sétányok, kerítés, strand fejlesztés és... az az ominózus sétáló utca. Plusz a tanuszoda. Húú, azta... micsoda fejlődés. Mondom őszinte elismeréssel. Amíg mögé nem nézek a dolgoknak.
És, ö, izé... tessék mondani, hányan fognak ott dolgozni? Hány családnak biztosítanak majd megélhetést a felsoroltak?
Esetleg a sétáló utca egyik végén egy kintornás dolgozhat a verklijével, a másik végén meg egy tangóharmonikás .... ( már megint ez...� ) Meglehet, e nélkülözhetetlen, fontos beruházásnak ez lesz a max humánerőforrás igénye rövid és hosszútávon is.
Lehetne ez esetleg a logikus a válasz.
Ugyan, ne láss már ennyire sötéten. Mondják a "kommandós papagájok". Majd ezek a fejlesztések ide vonzzák a tőkét, a munkahelyet. Teszik hozzá.
Aha. Mikor? Kérdezek vissza. Majd. Csak türelem.
Hát ez az. A türelem. Az ami nekem már nem nagyon van.
Nem úgy, mint annak, aki a gamesz épületének bérleti díjából lazán vásárolgatja (Szegényház, a volt Húsüzem, Kőkereszt kft telep, stb-ről beszélnek mostanában faluszerte) fel az újabb, és újabb ingatlanokat....gondolhatnám. Ha egy rosszindulatú, rémhír terjesztő, gyanúsítgató lennék. Ezzel szemben a valóság az, hogy a volt gamesz ingatlan használatáért a kft. egy fillért sem fizet. Legalább is ez derül ki a közzé tett 2017 évi üzleti tervből. Igazán gáláns hozzáállás a tulajdonostól. Legyen az bár ki. És érdekes. Nem is tudom, néha nem az kerül a legtöbbe, amiért nem fizetünk semmit?
Mint ahogyan azt sem tudom, hogy hogyan kapcsolódik, tagozódik a több mint 9 millió ft bérköltséggel működő település üzemelés, fenntartás feladata a helyi, önkormányzati intézményrendszerbe. Mert valamikor a kft-t arra találtuk ki Cs. Nagy Jóskával, hogy a település üzemeltetést és az idegenforgalmi szervező, támogató feladatokat ellássa úgy, hogy önálló gazdálkodással, felelős szakmai vezetéssel, felügyeleti - ellenőrző szervezettel, elszámoltathatóan működik. És most lehet azt mondani, hogy ez egy nagyképű, valótlan állítás részemről, hogy mi voltunk a kezdeményezők. Nem érdekel, akkor is így van. És bizony, első körben lepattantunk az ellenérdekeltek falanxáról.
Az meg teljesen más kérdés, hogy a megalakulás után néhány éven belül padlóra is került a cég a Kovács-Kasza szuszmákolás és persze a nem akarásban fogantatás utóhatásaként.
Most csak az idegenforgalommal bíbelődik az abból megmaradt 11 fős kft munkaszervezet, 25 és fél millió forintos bérköltséggel, és az évi, fejenként 240 000 ft tisztelet díjat felnyaló három fős felügyelő bizottsággal. De ez mind semmi. Igazán akkor szúrja tökön magát a szemlélődő, amikor azt olvassa, hogy per grátisz, kapnak az önkormányzattól - 2017 évi költségvetési terv szerint - több mint 20 milla támogatást is. Igaz, a kft üzleti tervében 22,7 van, de ezt ne is forszírozzuk. ( akkor most ki hazudik?) Hab a tortán, hogy 2016-ban 34,2 millió volt e tétel. Na ja. IFA visszatérítés. Gondolom.
Ezt olvasva a költségvetési és üzleti tervben, felötlött bennem, hogy ......... a francba, lehet hogy bocsánatot kell kérnem Somodi Karcsitól? Mert anno, talán az első üzleti terv tárgyaló képviselő-testületi ülésen azt találtam javasolni, hogy a kft évente 50, de legalább 30 millió forintot fizessen be az önkormányzat költségvetésébe? El ne felejtsem, ... ők megkapták feladatként a település üzemeltetést, fenntartást is!
Na és a Tourinform iroda működtetéséről ne is beszéljünk. Az egy szimpla bányabejárat volt mindig is. Egyeseknek. Na nem a kinézetre. És az arany nem is túl mélyen van. Időnként a felszínen is látszik a csapatcsillés, a vágathajtó vájár "szorgos munkája".
Ugyan mit lehetne most mondani? Talán azt, hogy nem e kellene közzétenni azt a szerződést, megállapodást, kötelezvényt, rendeletet, vagy a franc tudja mit, amellyel az önkormányzat a kft- t kötelezi bizonyos feladatok ellátására, végrehajtására? Mi, mennyi, mire és miért?
Már ha van ilyen dokumentum. És, már ha Misiék odafigyeltek anno egykoron az ilyen apróságokra. Ilyesmit közzé tenni? Itt? Lehetetlen.
(Muhammad Ali)
A baloldali képen egy Abádszalókhoz hasonló nagyságrendű (4600 lakosú), szintén idegenforgalomra specializálódott magyar település sétálóutcája látható. Üdültem ott a feleségemmel. A jobboldalin a mi - uniós pénzből építendő - majdani, vagy inkább reménybeli sétálóutcánk.
Mit mondjunk a képek láttán? Talán azt, hogy álmaink bár nem minden merészség nélküliek, de kéretik komolynak maradni. Csak semmi maliciózus megjegyzés, sunyi röhécselés, kajánkodás, stb.
Minden ellenkező híresztelés ellenére nagy bennem az igyekezet, nehogy bárki egy bayerzsolt gyökérnyakba oltott puzsérrróbert falusi változatnak gondoljon. Ezért szinte vadászok arra, mikor tudnék már egy pozitív dologba belebotlani. Folyamatosan agyalok azon, hogy itt Abádszalókon hogyan tudnék elkapni olyan pillanatot, helyzetet, történést, ügyet, amelynek mögé nézve, részleteit megismerve, végre nem valami újabb fideszes furmányt lehet sejteni. Persze vannak olyan dolgok, amelyeken nem láthatóak a szőrös mancsok nyomai, vagy mögötte a sötét árnyék, de ott meg az a baj, hogy nem találni ésszerű magyarázatot. Például nem arról van szó, hogy az töltené ki szabadidőm nagy részét, de azért el-eltöprengek azon, ugyan miért is június 3-án volt a szezon megnyitó. Délután kikerekeztem arra, és lám-lám megnyitó ide, jó idő oda, ......a strandon alig-alig valaki. Pontosabban, senki. A Füzesbe is csak néhány kóbor lélek zajongott, mint Rockpódium. A tűzijátékra a BL miatt nem mentem vissza. Hiba volt. Így most nem mesélhetek majd az unokáimnak egyszer enyhe túlzással arról, hogy ....... bezzeg amikor nekem, egy száll magamnak tűzijátékot rendeztek Abádszalókon......� ��
Szívesen megkérdezném a helyi fő idegenforgalmi valakit, hogy .... te, figyu, mi volt a koncepció? De nem teszem.
És nem csak azért nem, mert úgy egyébként nem vagyok velük beszélőviszonyban. Hanem azért, mert jól ismerem a Gyulát és Brumit. Számomra elképzelhetetlen, hogy lenne olyan történés, szitu, amit ők lazán meg ne tudnának dumálni. A megdumálást náluk a vegetatív idegrendszer működteti, vagyis nekik annyit tesz, mint levegőt venni.
Most hagyjuk azt a buta poént, hogy a müvház igazgató meg pont hol nyitott meg szezont éppen. Hmmm. Lehet, hogy már is hátra dőlt és kért egy kávét? Nem lepne meg.
Szóval ebből is látszik, hogy ....... valóban vadászok arra, mikor tudnék már egy pozitív dologba belebotlani, azon lelkendezni, kirobbanóan köz örömködni, stb.
De nem és nem...
Egyre jobban hajlok arra a következtetésre, hogy meglehet, ama lehetetlent céloztam meg. És ezt üzeni nekem az is, amikor a vidéken elérhető kormány közmédia Goebbelsi szintű propagandagépezetének szőnyegbombázására a kis falunk helyi sajtója is ráerősít.
Na meg azt,hogy ......
.......a mai közállapotokat felmérve helyben sincs remény, úszni kell az árral.
Be kell állni azok mellé akik nyalnak Fazekas Szabolcsnál. Haverkodni Brumival, Cseh Lalival, Tóth Tibivel, pedálozni Balogh Gyulánál, hozsannázva a fideszt. Talán akkor lehet, hogy valami picike, asztalról alantas kegyükből lehullajtott morzsát el lehet kapni. Nehéz nem látni, hogy sokan ezt az utat választották, választják. De vannak, akik nem. Igaz, nem vagyunk sokan, de vagyunk. És bevallom bátran, igencsak reménytelen a helyzetünk. A helyi vágyálomkufárok keményen kézben tartják a helyi közvéleményt. Csak negatív hős lehet aki kérdez, kételkedik, netán elköveti azt az ostobaságot , mint én, hogy ellenvéleményt, kritikát fogalmaz meg.
Nem csoda, ha szinte lehetetlen megértetni a helyi lakosság döntő hányadával, hogy hiába épül ide egy Hotel Kempinski vagy Hilton, sétálóutcaként egy Várkert Bazár, Champs-Élysées (bocsi, Sanzelizé), hogy lehet nekünk Riviéránk a tó partján, ha azt Köre felől egy makadámuton közlekedve , ráadásul egy vasút-közút közös hídnál húsz-huszonöt percet várakozva lehet megközelíteni. Hiába szerepelnének a nyári programokban világhírességek, lehetne itt a parton egy aqvapark, ha a Füred felől idevezető út viszontagságait valaki megtapasztalja, annak kész, vége az érdeklődésének. Ide többet nem jön. Tisztázzuk.... nem a környékbeli, ránézésre arab kinézetű turistákra gondolok. Ne aggódjunk, azok jönni fognak.
Tudomásul kellene venni, hogy ez már a XXI-ik század. De ez az istennek se megy. Ugyan-ugyan, odáig miért is jutna el a helyi köznép, hogy bizony ez qrva jó üzlet a hatalmon lévő politikai kurzus számára.
Inkább településenként kiszór, fél, max. egy milliárdot ide-oda a jó nép közzé szökőkút, főtérrendezés, falu csinosítás, sétáló utca, stb-re, ami összevissza a térségben max. három, négy milliárd, de lehet, hogy túlzok. Minthogy 20-50 milliárdokért infrastruktúrát (pl:közút minőséget) fejlesszen. És az emberek párás szemmel hálálkodnak mindezért.
Amikor a fidesz mellé húzzák az x-et a szavazólapon.
Az már nem jut eszükbe, hogy ugyan hogy a fenébe van az, hogy néhány évvel ezelőtt a Balaton és a Velencei tó mellet garmadával sorakoztak az eladatlan telkek, ingatlanok, most meg hatalmas konjunktúra (kereslet ) mellet brutális árnövekedésről ír a sajtó.
Hát igen. Kinek is tűnne fel, hogy az a térség milyen úthálózat fejlesztésen ment keresztül. (Pl:M 7-es meghosszabbítása, 71-es felújítása.) És szűkebb környezetünkben, pl a Tiszafüredet átszelő 33-as út minőségét ne is említsük. Meg is látszik az ottani idegenforgalmon. Csak tessék átmenni az ottani TESCO-ba, Lidl-be hétvégeken. A parkolók tele, bent tömeg, pénztároknál hosszú sorok.
Itt meg, a Tisza-tó déli térségében a kutya nem kérdezi meg a legutóbbi időben épült, méltán színvonalasnak mondott, parthoz közeli, eladásra meghirdetett nyaraló árát sem. A falu belsejében ma már nevetséges áron lehet vásárolni kifejezetten jó állapotban lévő házakat.
Ami ma már zömében hagyaték. Ugyan felfogja e a nagyérdemű az utóbbi rövid mondat értelmét, összefüggését.
Summázzuk,...
....... nem csak mi értékelődtünk le már-már önérzetromboló mértékben, hanem a verejtékes munkánkkal megépített, megvalósult álmaink megtestesülése, a lakóházaink is.
Természetesen még e szörnyű körülmények ellenére is lehet találni olyan réteget, amely nem különösebben riad vissza az útviszonyok megpróbáltatásaitól. Például ilyenek a mindenre elszánt, elvakult horgászok.
Na, őket nullázza le a vízügy azzal, hogy ívási időben mozgatja a vízszintet, engedi felnőni és azzal brutálisan terjedni a hínárt. Na, meg egyáltalán, ... tudja itt valaki, hogy milyen mértékű az abádszalóki öböl iszapfeltöltődésének sebessége? Nem hiszem. Pedig nem ártana meleg nyári napokon, amikor ép hogy mozdul a nyugati szél, időnként beleszippantani a gáton a levegőbe. Bizony a hínárosodás okozta iszaplerakódásban bomló szerves anyagok szaga igencsak orrfacsaróvá kezd válni.
Kotorni kellene ...... mondja ki a verdiktet egy sokat próbált, ez évben idáig rendre üres haltartóval hazakerekező horgász sorstársam.
De, nem is ez a baj. Hanem az, hogy nem érdekel itt ez senkit sem. Gyulától kezdve Brumin át, Szücsné (felületes szemlélődő számára képviselőnek látszó) lelkész asszonyig. Legalábbis ez szűrhető le az e témákat sújtó mozdulatlanságból. A sajtó híradásokban is hírként óvatosan, már-már suttyomban megjelenő, Tiszán gyakran lassan vonuló, határon túlról (is !!) ideérkező szennyeződésről már ne is beszéljünk. Ja kérem, ahoz, hogy e dolgokban valami pozitív változás legyen, kellene egy, a térség problémáira odafigyelő, helyi embereket meghallgató, nem csak az ünnepnapokon az éppen aktuális mikrofonba bele-bele brekegő, értelmes országgyűlési képviselő. És nem egy ilyen bágyadt fideszes f.szkalap, mint a térségünké.
Szóval .....
.......most, hogy közelednek a parlamenti és az önkormányzati választások, mi sem természetesebb, hogy ide is dől a lé.
Lesznek sétányok, kerítés, strand fejlesztés és... az az ominózus sétáló utca. Plusz a tanuszoda. Húú, azta... micsoda fejlődés. Mondom őszinte elismeréssel. Amíg mögé nem nézek a dolgoknak.
És, ö, izé... tessék mondani, hányan fognak ott dolgozni? Hány családnak biztosítanak majd megélhetést a felsoroltak?
Esetleg a sétáló utca egyik végén egy kintornás dolgozhat a verklijével, a másik végén meg egy tangóharmonikás .... ( már megint ez...� ) Meglehet, e nélkülözhetetlen, fontos beruházásnak ez lesz a max humánerőforrás igénye rövid és hosszútávon is.
Lehetne ez esetleg a logikus a válasz.
Ugyan, ne láss már ennyire sötéten. Mondják a "kommandós papagájok". Majd ezek a fejlesztések ide vonzzák a tőkét, a munkahelyet. Teszik hozzá.
Aha. Mikor? Kérdezek vissza. Majd. Csak türelem.
Hát ez az. A türelem. Az ami nekem már nem nagyon van.
Nem úgy, mint annak, aki a gamesz épületének bérleti díjából lazán vásárolgatja (Szegényház, a volt Húsüzem, Kőkereszt kft telep, stb-ről beszélnek mostanában faluszerte) fel az újabb, és újabb ingatlanokat....gondolhatnám. Ha egy rosszindulatú, rémhír terjesztő, gyanúsítgató lennék. Ezzel szemben a valóság az, hogy a volt gamesz ingatlan használatáért a kft. egy fillért sem fizet. Legalább is ez derül ki a közzé tett 2017 évi üzleti tervből. Igazán gáláns hozzáállás a tulajdonostól. Legyen az bár ki. És érdekes. Nem is tudom, néha nem az kerül a legtöbbe, amiért nem fizetünk semmit?
Mint ahogyan azt sem tudom, hogy hogyan kapcsolódik, tagozódik a több mint 9 millió ft bérköltséggel működő település üzemelés, fenntartás feladata a helyi, önkormányzati intézményrendszerbe. Mert valamikor a kft-t arra találtuk ki Cs. Nagy Jóskával, hogy a település üzemeltetést és az idegenforgalmi szervező, támogató feladatokat ellássa úgy, hogy önálló gazdálkodással, felelős szakmai vezetéssel, felügyeleti - ellenőrző szervezettel, elszámoltathatóan működik. És most lehet azt mondani, hogy ez egy nagyképű, valótlan állítás részemről, hogy mi voltunk a kezdeményezők. Nem érdekel, akkor is így van. És bizony, első körben lepattantunk az ellenérdekeltek falanxáról.
Az meg teljesen más kérdés, hogy a megalakulás után néhány éven belül padlóra is került a cég a Kovács-Kasza szuszmákolás és persze a nem akarásban fogantatás utóhatásaként.
Most csak az idegenforgalommal bíbelődik az abból megmaradt 11 fős kft munkaszervezet, 25 és fél millió forintos bérköltséggel, és az évi, fejenként 240 000 ft tisztelet díjat felnyaló három fős felügyelő bizottsággal. De ez mind semmi. Igazán akkor szúrja tökön magát a szemlélődő, amikor azt olvassa, hogy per grátisz, kapnak az önkormányzattól - 2017 évi költségvetési terv szerint - több mint 20 milla támogatást is. Igaz, a kft üzleti tervében 22,7 van, de ezt ne is forszírozzuk. ( akkor most ki hazudik?) Hab a tortán, hogy 2016-ban 34,2 millió volt e tétel. Na ja. IFA visszatérítés. Gondolom.
Ezt olvasva a költségvetési és üzleti tervben, felötlött bennem, hogy ......... a francba, lehet hogy bocsánatot kell kérnem Somodi Karcsitól? Mert anno, talán az első üzleti terv tárgyaló képviselő-testületi ülésen azt találtam javasolni, hogy a kft évente 50, de legalább 30 millió forintot fizessen be az önkormányzat költségvetésébe? El ne felejtsem, ... ők megkapták feladatként a település üzemeltetést, fenntartást is!
Na és a Tourinform iroda működtetéséről ne is beszéljünk. Az egy szimpla bányabejárat volt mindig is. Egyeseknek. Na nem a kinézetre. És az arany nem is túl mélyen van. Időnként a felszínen is látszik a csapatcsillés, a vágathajtó vájár "szorgos munkája".
Ugyan mit lehetne most mondani? Talán azt, hogy nem e kellene közzétenni azt a szerződést, megállapodást, kötelezvényt, rendeletet, vagy a franc tudja mit, amellyel az önkormányzat a kft- t kötelezi bizonyos feladatok ellátására, végrehajtására? Mi, mennyi, mire és miért?
Már ha van ilyen dokumentum. És, már ha Misiék odafigyeltek anno egykoron az ilyen apróságokra. Ilyesmit közzé tenni? Itt? Lehetetlen.
2017. július 6., csütörtök
Mint annyian, mások ....
Jó srác volt. Pontosabba jó srác lett. Pedig nem úgy indult. Talán azzal kezdeném, hogy megismerkedésünk mondhatni szokványos volt.
Én, idekerülvén a hetvenes évek elején Abádszalókra, épp nyári szüneten voltam és ismeretlenként, haver nélkül, csak úgy tengtem, lengtem a világba.
Jobb híján, unaloműzésként kijártam a falú szélén húzódó gát túloldalán található kubikgödrök,öblítő csatornák, holtágak által szabdalt, Berének nevezett területre, hogy a strandmedencében megszerzett úszástudásomat kipróbáljam természetes vízben is. Eleinte szokatlan, talán még félelemkeltő is volt az egyedüli úszkálás a náddal, gyékénnyel, fákkal övezett zegzugos részeken. Pihenésképpen a parton napozgattam, miközben egyszer csak észrevettem, hogy távolabb néhány srác valamin molyol. Fatörzsekből, leveles ágakból kunyhót építettek, na meg túrakajakokkal fuvaroztak valahonnan földet azért, hogy egy közeli sziget és a part között bejárót csináljanak. Napokon keresztül méregettük egymást. Érezhetően zavarta őket egy korukbeli ismeretlen felbukkanása. Én meg úgy gondoltam, tetszik nekik, e vagy sem, tartom magam ahoz a szülői intelemhez, hogy ne menjek olyan helyen a vízbe, ahol senki nincs a környéken. Aztán egyszer csak az idősebb srác - mint később megtudtam a nevét, Takács Pityu - odakiabált, hogy nincs e kedvem beszállni.
Így találkoztam először Makó Jóskával, a bátyjával Lajossal, Csulámmal, (Pataki Sanyi) Cseh Karcsival, Porosfülűvel és Györgyivel a húgával ( Bakóék).
Amikor egy-két nap múlva éppen egy kajakba kerülve elkezdtünk volna evezni, ...... Gyökér vagyok.... mondta bemutatkozásképpen.
A nyár hátralévő részében, amíg Kisúlyon a suli el nem nem kezdődött, velük lógtam. Aztán, később az én utam a foci irányába vezetett, a kajakszakosztály is megszűnt, így nem nagyon találkoztunk. Gyökérrel időnként összefutottunk, kezeltünk, de semmi több. Jó fizikumú, vállas, és mint a természetes bozontossággal göndörödő dús hajjal és kék szemmel megáldott srácok akkoriban, a lányoknál is sikeres volt. Később csodálkoztam is, hogy nem jött össze neki valami jobb parti.
Évekkel később aztán összetűztünk erősen. Én már az ifi klubbot vezettem, amikor egy szilveszteri éjszakán, részegen beakartak jönni a klubba, aminek az épülete kb. a mai önkormányzat előtti park egy részének a helyén volt. Nekik akkor már erősen rossz hírük volt. Kötekedtek, verekedtek, erősködtek. Mi, klubosok már korábban, még az ősz folyamán eldöntöttük, hogy a balhésabb, problémás, izgága srácokat nem engedjük be. Kiírtuk nagybetűkkel, hogy .... ZÁRTKÖRŰ RENDEZVÉNY. Gyakran még az ajtókat is zárva tartottuk.
Most is így volt. Ők elkezdték zörgetni az ajtót, amire Joe, vagy is a Dzsó (Berta Feri) ment oda, aki szólt is rögtön, hogy egy társaság rám hivatkozva be akar jönni. De én, az ismeretségünk okán bármilyen kellemetlen is volt, nem engedtem be őket sem. Tartottam tőle, hogy botrányt okoznak. Először csak dumáltunk. Ők azt mondták, hogy csak beakarnak nézni, én meg azt, hogy azt sem lehet, mert zártkörű van. Szó, szót követett, amikor a bátyja, Lajos megragadva a karomat, el akart rángatni az ajtóból kifele. A dulakodás hangjára aztán oda jött Pamacs (Halas Pityu), Ruscsov ( Sáfár Laci ) és Sumák ( Sáfár Zsiga) bentről. Ezt látva Takács, aki eddig a háttérben állt, rájuk szólt, hogy elég, nem kel a balhé. Volt még egy két keresetlen, fenyegető mondat, de elmentek. Mi meg bezártuk az ajtót.
Ezután sokáig nem is köszöntünk, szóltunk egymáshoz.
Jóval később, egy meccs közben kinézve a nézők felé, azt láttam, hogy ott állnak Takáccsal a pálya szélén és szurkolnak nekünk erősen. Amikor vége lett, oda jöttek hozzám és gratuláltak a győzelemhez. Ezt követően már - ha találkoztunk - szinte mindig megálltunk dumálni.
Egy ideig bele volt bolondulva a kutyákba. Gyakran láttam hol egy fekete, hol egy szokványos színű német juhásszal járkálni. Hosszasan beszélt róluk, amit én nagyon untam, de végig hallgattam. Még nekem is akart szerezni egyet, ami ellen hevesen tiltakoztam. Szerencsére feladta.
Aztán jóval később is, amikor elhagyta a felesége, már-már kényelmetlenséget gerjesztve bennem, részleteibe menve, keserűen sorolta a történetet. A hangján érezhető volt, hogy most nehéz helyzetben van. Előélete folytán kissé meglepett, hogy mint annyian mások, akik ilyen helyzetbe kerültek, ő nem akaszkodott rá senkire, nem züllött, szakadt le. Nem is tudom mennyi idő telt el, de amikor újra találkoztunk, melankolikusan, mintegy természetes folyományként beszélt az új élettársi kapcsolatáról. .....Egyedül nem jó.... Tovább kell lépni, élni kell. Mondta egykedvűen.
Még nem rég is a postán összetalálkozva, megálltunk és beszélgettünk a melóról, családról, egészségről. Szóval haverok maradtunk.
Nem kerestem a társaságát, de valahogy kellemes volt vele beszélgetni. Nem hülyítette meg a politika, az érdek, a vagyon, a pénz. Megmaradt a tipikus egyszerű, hétköznapi embernek. A fiatalságával együtt elhagyta az indulatoskodást, nem hangoskodott, nem piált, stb. Inkább amolyan otthon ülő, csendes, bölcselkedő emberré vált. És ami a legfontosabb, kézfogás után nem éreztem koszosnak a kezemet, mint ahogy azt néhány régi haver, ma már csak távoli ismerősként számontartott fideszes után szoktam érezni. (Kerülöm is őket, hacsak lehet.)
Amikor infarktusom lett, első találkozásunkkor azzal kezdte hogy... Má' megijesztettél öcsém...Még feldobod itt a talpad, és nekem most nincs pénzem koszorúra .... hehe.
Nem látszott betegnek, bár régebben mondta, hogy erősen cukros lett. Nagyon megdöbbentett amikor kósza hírként jutott el hozzám, hogy elment. Meghalt.
Ő nem volt senki. Csupán csak egy ember, a sok közül. Egy helyi lakos, egy ismerős, egy név. Nem volt vele baj, így nem figyeltek rá. Nem bántott senkit, így eszébe sem jutott senkinek. Ő csak volt, mint annyian mások. Itt.
És csak elment észrevétlenül. Mint annyian, mások.
Jobb híján, unaloműzésként kijártam a falú szélén húzódó gát túloldalán található kubikgödrök,öblítő csatornák, holtágak által szabdalt, Berének nevezett területre, hogy a strandmedencében megszerzett úszástudásomat kipróbáljam természetes vízben is. Eleinte szokatlan, talán még félelemkeltő is volt az egyedüli úszkálás a náddal, gyékénnyel, fákkal övezett zegzugos részeken. Pihenésképpen a parton napozgattam, miközben egyszer csak észrevettem, hogy távolabb néhány srác valamin molyol. Fatörzsekből, leveles ágakból kunyhót építettek, na meg túrakajakokkal fuvaroztak valahonnan földet azért, hogy egy közeli sziget és a part között bejárót csináljanak. Napokon keresztül méregettük egymást. Érezhetően zavarta őket egy korukbeli ismeretlen felbukkanása. Én meg úgy gondoltam, tetszik nekik, e vagy sem, tartom magam ahoz a szülői intelemhez, hogy ne menjek olyan helyen a vízbe, ahol senki nincs a környéken. Aztán egyszer csak az idősebb srác - mint később megtudtam a nevét, Takács Pityu - odakiabált, hogy nincs e kedvem beszállni.
Így találkoztam először Makó Jóskával, a bátyjával Lajossal, Csulámmal, (Pataki Sanyi) Cseh Karcsival, Porosfülűvel és Györgyivel a húgával ( Bakóék).
Amikor egy-két nap múlva éppen egy kajakba kerülve elkezdtünk volna evezni, ...... Gyökér vagyok.... mondta bemutatkozásképpen.
A nyár hátralévő részében, amíg Kisúlyon a suli el nem nem kezdődött, velük lógtam. Aztán, később az én utam a foci irányába vezetett, a kajakszakosztály is megszűnt, így nem nagyon találkoztunk. Gyökérrel időnként összefutottunk, kezeltünk, de semmi több. Jó fizikumú, vállas, és mint a természetes bozontossággal göndörödő dús hajjal és kék szemmel megáldott srácok akkoriban, a lányoknál is sikeres volt. Később csodálkoztam is, hogy nem jött össze neki valami jobb parti.
Évekkel később aztán összetűztünk erősen. Én már az ifi klubbot vezettem, amikor egy szilveszteri éjszakán, részegen beakartak jönni a klubba, aminek az épülete kb. a mai önkormányzat előtti park egy részének a helyén volt. Nekik akkor már erősen rossz hírük volt. Kötekedtek, verekedtek, erősködtek. Mi, klubosok már korábban, még az ősz folyamán eldöntöttük, hogy a balhésabb, problémás, izgága srácokat nem engedjük be. Kiírtuk nagybetűkkel, hogy .... ZÁRTKÖRŰ RENDEZVÉNY. Gyakran még az ajtókat is zárva tartottuk.
Most is így volt. Ők elkezdték zörgetni az ajtót, amire Joe, vagy is a Dzsó (Berta Feri) ment oda, aki szólt is rögtön, hogy egy társaság rám hivatkozva be akar jönni. De én, az ismeretségünk okán bármilyen kellemetlen is volt, nem engedtem be őket sem. Tartottam tőle, hogy botrányt okoznak. Először csak dumáltunk. Ők azt mondták, hogy csak beakarnak nézni, én meg azt, hogy azt sem lehet, mert zártkörű van. Szó, szót követett, amikor a bátyja, Lajos megragadva a karomat, el akart rángatni az ajtóból kifele. A dulakodás hangjára aztán oda jött Pamacs (Halas Pityu), Ruscsov ( Sáfár Laci ) és Sumák ( Sáfár Zsiga) bentről. Ezt látva Takács, aki eddig a háttérben állt, rájuk szólt, hogy elég, nem kel a balhé. Volt még egy két keresetlen, fenyegető mondat, de elmentek. Mi meg bezártuk az ajtót.
Ezután sokáig nem is köszöntünk, szóltunk egymáshoz.
Jóval később, egy meccs közben kinézve a nézők felé, azt láttam, hogy ott állnak Takáccsal a pálya szélén és szurkolnak nekünk erősen. Amikor vége lett, oda jöttek hozzám és gratuláltak a győzelemhez. Ezt követően már - ha találkoztunk - szinte mindig megálltunk dumálni.
Egy ideig bele volt bolondulva a kutyákba. Gyakran láttam hol egy fekete, hol egy szokványos színű német juhásszal járkálni. Hosszasan beszélt róluk, amit én nagyon untam, de végig hallgattam. Még nekem is akart szerezni egyet, ami ellen hevesen tiltakoztam. Szerencsére feladta.
Aztán jóval később is, amikor elhagyta a felesége, már-már kényelmetlenséget gerjesztve bennem, részleteibe menve, keserűen sorolta a történetet. A hangján érezhető volt, hogy most nehéz helyzetben van. Előélete folytán kissé meglepett, hogy mint annyian mások, akik ilyen helyzetbe kerültek, ő nem akaszkodott rá senkire, nem züllött, szakadt le. Nem is tudom mennyi idő telt el, de amikor újra találkoztunk, melankolikusan, mintegy természetes folyományként beszélt az új élettársi kapcsolatáról. .....Egyedül nem jó.... Tovább kell lépni, élni kell. Mondta egykedvűen.
Még nem rég is a postán összetalálkozva, megálltunk és beszélgettünk a melóról, családról, egészségről. Szóval haverok maradtunk.
Nem kerestem a társaságát, de valahogy kellemes volt vele beszélgetni. Nem hülyítette meg a politika, az érdek, a vagyon, a pénz. Megmaradt a tipikus egyszerű, hétköznapi embernek. A fiatalságával együtt elhagyta az indulatoskodást, nem hangoskodott, nem piált, stb. Inkább amolyan otthon ülő, csendes, bölcselkedő emberré vált. És ami a legfontosabb, kézfogás után nem éreztem koszosnak a kezemet, mint ahogy azt néhány régi haver, ma már csak távoli ismerősként számontartott fideszes után szoktam érezni. (Kerülöm is őket, hacsak lehet.)
Amikor infarktusom lett, első találkozásunkkor azzal kezdte hogy... Má' megijesztettél öcsém...Még feldobod itt a talpad, és nekem most nincs pénzem koszorúra .... hehe.
Nem látszott betegnek, bár régebben mondta, hogy erősen cukros lett. Nagyon megdöbbentett amikor kósza hírként jutott el hozzám, hogy elment. Meghalt.
Ő nem volt senki. Csupán csak egy ember, a sok közül. Egy helyi lakos, egy ismerős, egy név. Nem volt vele baj, így nem figyeltek rá. Nem bántott senkit, így eszébe sem jutott senkinek. Ő csak volt, mint annyian mások. Itt.
És csak elment észrevétlenül. Mint annyian, mások.
