Vélemény blog

A gondolat szabad.....

A gondolat szabad.....

Bal,..jobb..

2018. december 31. - Imre L Oláh

2015. december 14., hétfő

Rendelek egy kávét...

....és hátradőlök. Írja nekem egyik ismerős atyafi, privát üzenetbe. Ez sem rossz megoldás. És érthető is.  Természetesen rendelhetnék én is egy kévét és hátradőlhetnék. Várhatnám kaján vigyorral a képemen, amíg odakint......... az elvtársak éppen kinyírják egymást... ( Tanú c. film, egyik börtön jelenet szövege)
De nem teszem. Nekem ugyanis nincsenek pozitív illúzióim a perpillanat zajló, aktuális, helyi fideszes - szó szerint - szemétdombharc kimenetelét illetően. Nem mellesleg már azért sem, mert a falu ugyan széltében-hosszában csócsálja a helyzetet, de nyilvánosan mindenki csak hümmög. Nem is beszélve a hivatalos szervekről. Pedig a bili már erősen megvan dőlve. És hamarosan borulni fog. A képviselő-testület, polgármesterestül hozza a szokásos formáját. Vagyis nyírják egymást. A hírek pedig már csak olyanok, hogy ha nincs hivatalos kommunikáció, akkor gerjednek, gerjednek, turbózódnak, turbózódnak. Folyamatosan. Kiállni meg senki nem mer, hogy elmondja, hogy.... elvtárs a csákányt, jó erősen.... Khm.  Újra kezdem.....Elvtársak, a csákányt ellopták.
Mert kit is érdekel, hogy mi lesz? Senkit. Az embereket még saját magukat sem érdekli, hogy mi lesz velük, vagy hogyan, miért történhetett, ami történt. Mintha kívülállók lennének, nem itt élnének. Pedig ők tehetnek róla. Mindenről. Erre szavaztak.
Csak csámcsog a nép a hol 50, hol 70 milliót vizionáló visszafizetési kötelezettségről szóló híreken. Pedig már a többség érzi a szagot. Azt is tudják hogy honnan a bűz. Beszart a közcélús mezőgazdasági projekt jószágtartásos vonulata. Minden gáz lett. Pedig a baromfik, disznók és ..... birkák, marhák ..... tartása nem volt cél nélküli. ( dörzsölt egy piár ez)   A strucc tartás működik csak. Hja kérem, ha kell a homokba dugott fej....... Akkor? Legalább a munkabér-kifizetés jól működjön. És működött is.
Mi lesz? Kérdezhetné az, akinek némi értelem pislákol még a fidesz politika által zsugorított, hangyányi agyában, bár tudván tudja a konkrét dolgokat. De nem teszi. Ő is fél. Még annyi önvédelmi - mondjuk úgy - ösztönreflex van a zsigereiben, hogy féltse a munkahelyét, családját. Mindent. És jobb, vagy csak élhetőbb időkre vár titkon. Egyszer csak elmúlik ez az őrület, gondolja. Csak addig bírjuk ki valahogy. Teszem én hozzá.
Igen, mi lesz? Vissza kell fizetni? Kinek? Miből? Az önkormányzatnak? A havi központi finanszírozásból? A hivatali, intézményi munkabérek rovására? Na, az érdekes lenne. A józan ész szerint, ha itt törvénytelenség, visszaélés történt, akkor vissza kell fizetni mindent, amit erre a projektre kapott a..... Kicsoda is? Hát ez az.
Csőd megint? Egyes rémhírek szerint ezt tárgyalta is már, de nem nyelte be a testület.
Nem kell visszafizetni? Ez is lehet. Csak ijesztés volt Misinek, hogy húzzon már a vérbe? Ki tudja. Lehet, hogy nemsokára tesznek egy ajánlatot neki?
Nagyon furcsa a helyzet. Ha akarom, vemhes, ha akarom nem vemhes. Szabolcs és a miniszter nagyon jól kavarják a dolgokat. Kasza meg alámerült, egy fidesz közeli vállalkozó cégébe. Oda hátha nem nyúlnak utána. De a Misi se kerge birka. Próbálkozik ezzel-azzal. Most pl. türelemjátékot játszik. Nem túl cizellált ötlet, hogy mintha vissza akarná nyalatni a fagylaltot. Ez lehet a max. cél számára. A min. az pedig az, hogy ki vonja magát az ügyből. És ez utóbbi sikerülhet is, mert eléggé nyúlós, takonyszerű a történet. A hírek szerint, még az sem konkrétan bizonyítható, hogy ki, mit, mikor vett át. Beszélnek arról is, hogy az állatok kiszállítása késett, és a takarmány meg kevés volt. ( Ezek lennének a taposó aknák?) Aztán meg azok a qrva jószágok.... látván, hogy egy lepukkant faluba kerültek,....  kollektíve eldöntötték, hogy nem szedik tovább a levegőt. Kinyiffannak. Aztán meg jött egy olyan betegség, egy vész is, amire egyenlőre az állatorvosi tudomány még nem tudott gyógyszert kitalálni. Ezt a vészt a folklór úgy írja le, hogy  beleesett a ..... horgyák. Rosszabb esetben 300/db. Jobb esetben.... há' de dikmá' beleesett a devla.
Arról is sunnyogás van, hogy akkor most az embereket kinek az ötletére, sugalmazására, ki, miért vette fel. A kocsmákban a sör mellé nem csak fél pálinka megy. Megy a kombináció is. Pl: csapda volt ez az egész, de besült.  A múltkori bejegyzésemben arról értekeztem, hogy meglehet, Miska bemanőverezte magát a saját légycsapdájába. Ha valaki, hát én ismerem a Misit. Higgyük el, nem egy buta gyerek. És pszichés alapon, nagyon-nagyon gyanakvó. Tudja jól, hogy Abádszalóknak Fazekas  Szabolcs nem más, mint egy Trójai falovat ajándékozó görög. Nem mondtam? Nem. Pedig kellet volna.
Na igen. Bármi lesz, ha vissza kell fizetni, azt nem Misi fogja az biztos. Már, ha fizetni kell. Mert az sem biztos, hogy kell. Mert a jelenlegi fideszes módszer az szokott lenni országosan, hogy ha nagyon nagy a balhé és kétséges a kimenet, akkor ejtik, jegelik a dolgot. Mintha misem történt volna.( Lásd Farkas Flóri szindróma)
Ez bizony lehetséges. Mert arról az istennek sem akar beszélni senki, hogy valaki jól járt. Hogy valaki ezeket a jószágokat előnevelte, leszállította. Hogy valaki a takarmányt nem ingyér adta. Hogy az, megkapta az érte járót. Busásan. És őt nem lehet belekeverni. Ő nem lehet téma, ügy, történet, stb.
Szerintem  más is egy feketét rendel. Már ha, ...... a szőkét megunta. Megteheti. Nem csak ezt, bármit. Az ismerős atyafi ezt is tudja jól.
Ezért ő nem is mer, csak kávét rendelni, azt is hab nélkül, halkan. Hát.... szerintem, ha suttogva is, de jó forrón kérje. Mert sokáig kell még kavarni, majd jó ráérősen szürcsölgetni , hogy kitartson mire vége lesz a szemétdombharcnak. Én pedig nem lepődnék meg, ha ez az ügy is úgy múlna el, mint egy pattanás a seggemen. Észrevétlenül.

2016. január 4., hétfő

Láttam, de nem az vót ...

Nem is gondoltam, hogy ennyire nyugodt évvégénk lesz itt Abádszalókon. Semmi kedélyborzoló esemény, látvány, mozzanat.
Még a nyugger ( ld : Kubatov ) klubos rendezvényről  sincs semmi hivalkodó posztolás, mint máskor. Az Aquariumba volt némi ereszd el a hajam, de az sem volt valami világrengető történet.  Mintha kezdenének a helyi sznobok észhez térni. Mégis csak jobb, ha nem virítanak a jólétükkel a facebookkon (a továbbikban: fb).  A faluközpontunk is szolidságot, visszafogottságot demonstrálva volt feldíszítve.  Legalább is az alul művelt szemlélődő számára úgy tűnhetett. Mert nem a szolidság volt a motiváló erő. Teljesen más. Kicsit égő, hogy a hivatal előtti  kacska tűlevelű ágai között évek óta ugyanazon valamik körvonalai sejtődnek a hideg ködben, de hát.... Az értő és értelmesebb kevés hányad persze jól tudja, hogy mi a helyzet.  Hja kérem... minden dolog okkal történik. Amúgy is, egy szakadt falu ne ünnepelje túl magát. Csak semmi fényözön, csicsa, rongyrázás. Ez nem Kunhegyes. Ott a főtér sziporkázhat, bár ott is van nyomor. De az ő szerencséjük az, hogy nem csak az van. Mint itt. Ami egyre gyakrabban egészül ki  elfojtott, sunyi gyűlölettel a gyermekkori barátok, ismerősök, sőt még rokonok között is. Mindenki utál valakit, valamiért. Azért mert munkád van, azért mert elvagy, azért mert megihatod naponta fröccsödet a drágábbikból, vagy mert balos vagy, stb,stb. És azért is mert.....csak. Ez van. Itt. És nem lehet ellene mit tenni. Ne is akarjon senki.
De azt azért - mindenesetre - köszönjük meg illedelmesen, hogy a tavaly ( talán akkor a filmvilág trendjéhez igazodva?)  látott, zombis betlehemi életképtől megkíméltek bennünket ezúttal.  És bizony, ha Imre koma nem szervez egy, a sejtelmes esti félhomályával és hangulatával a távoli szemlélődő számára inkább más eseményre hajazó karácsonyi vásárt, akkor semmi ünnep előtti, ráhangoló emelkedettség nem lett volna a faluban. Komolyan kérdezem: Abádi Szabó Imre nélkül mi lett volna ? Nyugodjunk meg, ..... semmi. Észre sem vette volna a nagyérdemű falunép. Sőt.
Ez itten kérem abádszalók. Csupa kis betűvel. Arról már ne is agyalogjunk, hogy amúgy az .... idegenforgalom és programszervezésre hívatott, és továbbá hőn szeretett önkormányzati tulajdonlású "kájefté" mi a fittyfenével volt elfoglalva a Brombauerrel az élen ? Bizony, ez rejtély. És ugyan eszébe jut e ez másoknak is, vagy csak engem esz megint a fene ilyenekkel? ( és nem lepődnék meg, ha most jönne majd Imre azzal, hogy nem is hívtuk, kértük, akartuk  őket mert önálló kezdeményezés stb.stb.)
Ha belegondolok, hogy mekkora meglepi lehetett volna, ha Misi és a Kasza, mint két árny, esetleg beöltözve fehér lepelbe, mint szellemek, előbukkantak volna a sötétből. Elkiáltva magukat, hogy.......HÚÚ!!  Én a helyükbe megtettem volna, már csak a humor kedvéért is. 
Egyébként az fb-s tudósítás   olvasása után kicsit csalódott lettem. Ugyanis  egy kommentelő kifejezetten nem hiányolta a zenét. Még jó, hogy nem vonultam ki a tangóharmonikámmal  térzenélés szándékával. Ja, és nem sokkal előtte a vaterán láttam egy verklit. Kemény ára volt, de mégis elgondolkoztam azon, hogy meglepem vele magamat. És a népet. Lehet, hogy nagy hiba lett volna? Hátha nem. Na de... majd. Csak sikerülne már egy piros, kis ötágú jelvényre szert tennem. Van egy Lenin sapekom. Már szóltam Lali komámnak, aki gyűjti a régiségeket, hogy ha lát ilyet, szóljon. Ha majd kipihente a szilveszteri ,........ ! bulit ? fel is hívom. 
Viszont a miniszter fb-n látott templomkerti roadshow-ját inkább hagyjuk. Szóra sem érdemes. Elnézve a letargiába hajló képet kár, hogy az elől szomorkodó egykori munkatársnőm nem akkorra időzítette a szilveszteri frizuráját. A színkavalkád biztos feldobta volna legalább .... némileg a jelenetet.
Igen, nyugodt évvégénk volt. Semmi kedélyborzoló esemény, látvány, mozzanat. Ha volt is, az nem az volt.
Olyan ez, mint amikor Berta Feri komámtól - egykori közismert nevén Dzsó  ( nem Joe !) -  tizenkilencedik szülinapján megkérdeztem, hogy .... te Feri, .... láttál már pinát? Láttam..... de, lehet hogy az nem az vót..... válaszolta bizonytalanul. A ránk törő röhögéstől Hruscsov (Sáfár Laci) a földön fetrengett, én és a Pamacs (Halas Pista) meg szabályosan rosszul lettünk. A nyugalmukból soha ki nem zökkenthető Sumák ( Sáfár Zsiga) és a Durcás ( Bernáth Sanyi) is görcsös vonaglással imbolyogtak ki az ifi klub ajtaján. 
Szegény megboldogult Feri komám nem is gondolta, hogy klasszikus lesz belőle. Mert ez a mondása  először a központi műhelybe, később faluszerte szállóigévé vált. Ha valaki keresett valamit, már kórusba vágtuk is rá, hogy ... láttam, de nem az vót.
Na ja, mi is láttunk dolgokat,.... mostanában. De azok, sem  azok (voltak) aminek látszottak. Legalább is nem lehettek azok. És hallunk dolgokat,.... de azok sem.
És a helyi mainstream is nyilvánosan úgy is tesz, mintha minden teljesen rendben volna. Vagyis kussol. A legnagyobb mezőgazdasági vállalkozásoktól a legkisebb víz-gázszerelőn keresztül a közmunkásig mindenki sunyit, lapít, fél. Sőt, nem hogy fél, egyenesen retteg attól, hogy valamelyik fidesz span által Fazekas Szabolcs fülébe jut, ha valamit nyikkanni mer.
Hát kérem szépen...ahogy tetszik. Tehát nem az van a nagy tiszteletű képviselő-testületben, a vadásztársaságnál ami látszik, nem az történik a helyi közfoglalkoztatásban, ami széles körben terjed róla És nem terjed a karácsonyi méla ködben az a látszat valóságú  hír, hogy a 9 hektárra lassan de biztosan teszi rá tenyerét egy fidesz hátterű, sötét kéz. Amivel természetesen paralel az,  hogy mintha ördögi módon meg lett volna évek óta - már Bordás idejében -  tervezve, el lett volna döntve a környékbeli fidesz tótumfaktumok részéről a 9 hektár sorsa . És misem természetesebb annál hogy a falu többsége örülni fog az egésznek azzal a felkiáltással, hogy ...... na végre, ugye hogy a fidesz megcsinálja a termált. És látszat, tehát nem valós és ezért kit is érdekel, hogy ügyes technikával kisemmiztek bennünket a 300 milliós földterületünkből...és stb, és stb.
Na, de hátha egyszer..... majd  talán.... élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem ....
De most, gondolataim végére érve a reményteli új évünket mivel is kezdhetném, mint jó kívánsággal. Illendően.
     Mindenkinek BUÉK!
És hogy ne tagadjam meg magam, ...... nyugi, "sem reálértékben, sem nominálisan" úgy sem lesz az. Legfeljebb 2016 végén azt mondjuk majd, hogy olyan volt, mintha az lett volna, .... de nem az vót.

2016. január 24., vasárnap

A negyedik....


Igazi, hamisítatlan januári punnyadás van. Semmi olyan nem történik kis falunkban, ami az ilyenkor szokásostól eltérő lenne. Mozdulatlan, tömény unalom mindenütt. A fűtetlen kocsmák nappali félhomályában - bár az a mai fogalmaink szerint szinte már lehetetlen - még mélyebb letargia uralkodik. Borzasztó ingerszegénnyé vált a környezet. Eddig csak szimpla ingerszegény volt. Képzeljük el, hogy ....és az fokozódott. Talán egy  boldogabb jövőbe szánt látványelemként a  pulttal szembeni falon  kb. közel egy évtizeddel ezelőtt falra akasztott, valamikor talán fehér színű? randibugyit az idő vasfoga szétmállott pertlicsomóvá rágta már. Nem csoda, hogy a betérő átlagos SNI-s alkat tanácstalan szemmel vizslatja egy ideig, majd gyorsan felhajtja olcsó fröccsét és húz is kifele. Csalóka reménye lehet, hogy az adományszén éjszaka eltüzelt utolsó porciójának melegét valamennyire megőrizték még az otthoni falak.
Hideg, kemény idők járnak mindenfele. Már napok óta szilárd csend honol itt bent is. Év végén kiköltekezett a kocsmák népe. Sokadika van. És egy darabig még lesz is. Az a két,  néha max három hosszabban időző vendég, aki bágyadt rongycsomóként gubbaszt a hideg, már-már zúzmarás széken, saját agyába zárkózva gondolja végig borzalomba hajló eddigi életét. Ide jutottam.... én, aki.... Olvasható le a viharvert arcokról.....
Párás leheletemmel próbálom életre keltetni a poharamon felejtett újaimat. Mit nem adnék egy ilyen hideg fröccsért, úgy kb. július végén.
Magam elé meredten gondolkozom én is. Azon, hogy egyáltalán megírjam e ezt a bejegyzésemet. Minek borzoljam a kedélyeket, kavarjam a ... az állóvizet. Ambivalens érzések kavarognak bennem. Igen? Ne? Érdemes ezzel foglalkozni? Most, hogy bekövetkezett ez az áldásos uborkaszezon a faluban?  Igen? Ne?
Nehezen döbbenek rá, hogy ....ha nem teszem, akkor megszegem a saját alapvetésemet. ..... Nem másoknak írom le gondolataimat, hanem magamnak. Jut az észbe. Csak egy pohár és megyek én is.
Hazaérve...kapcsolom a gépet és....na, vágjunk is bele.....
Furcsa egy érzés volt. Mintha rajtakaptak volna valamin. Hitetlenkedve újra, és újra elolvasom a legutóbbi bejegyzésemet. Tényleg az jönne át belőle, hogy elkövettem a negyedik fő bűnt? Meglehet, nem nagyon törődnék vele, ha a harmadikkal vádolnának meg. Még talán büszke is lennék rá.  De pont a negyedikkel... az irigységgel megvádolni engem?
Végül is lehet. Ha belegondolok, miért is ne. Igen, a sárga irigység gyötörhetne, hogy én nem  lehettem ott egyik karácsonyi, szilveszteri bulin sem. Kicsit sántít a dolog, mert kifejezetten jól érzem magam a haveri fröccsözéseken, tűzoltós csapat bulikon, vagyis nem vagyok egy magába forduló, zárkózott alkat. Sőt, időnként kifejezetten exhibicionistának tűnök. Mint az látható. Akkor miért van az, hogy egyesek szerint irigykedve, bántóan kritizálom, pellengérezem ki a bálozók, szilveszteri bulizók jó hangulatát. Én szerintem nem tettem ilyet, és túl is léphetnék a három privát üzenetben  a Láttam, de nem az vót... címmel megjelent bejegyzésemre érkező kritikán. Tehetném ezt azért is, mert a számláló által feltüntetett 372 olvasóból mindössze ennyien látják másként a  bejegyzés tartalmát. ( Egy dehonesztáló privis üzenet pedig egy, az Abádszalók Online-on megjelent, óvodába szervezett buli tudósításhoz írt kommentemre jött) De mi van, ha ennél jóval többen vannak, akik sértőnek érzik az írásom első részében megfogalmazott - szerintem- finom utalásokat. Nem hinném. Vagy mégis?Tulajdonképpen magam sem értem, hogy miért is érzek kényszert arra, hogy magyarázkodjak. Talán azért, mert nem voltam eléggé egyértelmű? Lehet.
Megpróbálom hát megvilágítani azt, ami  nyomj(t)a a "begyemet".
Hát kérem, szó sincs arról, hogy visszatetszőnek találnám a helyben szervezett táncos, zenés bulikat, bálokat. Az igaz, hogy jó ideje már annak, amikor én részt vettem ilyeneken. Sőt, ha a feleségemnek néha kedve támadt elmenni egy  munkahelyi, vagy baráti összejövetelre, én teljes mértékben biztatom, hogy menjen nyugodtan. Nélkülem. Ennek az egyik egyszerű magyarázata az, hogy rém lusta vagyok. Nem beszélve arról, hogy ha valami vacsoraszerű program is van, na az a halálom. Ugyanis mindig elálmosodom utána. És akkor rám tör a heveny... anyumehetnénkmá'hazafele. Szóval semmi gondom a mulatozással. Mással van bajom.
A képmutatással. Az egy-egy  ( tehát nem mindenki, és nem a túlnyomó többség!! ) arcon látható   kivagyok, én vagyok, lássa ország-világ, falu, hogy itt vagyok mulatok, van miből irigyeljetek... erőltetettséggel.
Igen, az erőltetettség az, ami nemegyszer szembetűnően látszik. Mert nem lehet másnak mondani azt például, amikor az fb-n tudósító (posztoló) illető több képén az látható, hogy egy-egy adott pár , vagy magánzó a háttérben merev mélasággal bambul a semmibe, de amikor ő(k) kerülnek a fókuszba, akkor jókedvet színlelve mosolyognak, és ami ettől sokkal riasztóbb, van aki telepofával üvölti széles jókedvét az  objektív "célkeresztjébe".
Mindettől függetlenül minden elismerésem a szervezőké. Nem egy könnyű feladat. És nem is mindig hálás. Na persze vannak, akik azt gondolják, hogyha megszerveznek egy -egy bált, bulit, vagy részt vesznek azon,   akkor attól közéleti emberek, neadjisten közösséget szervező emberek lesznek. És persze, onnantól valakik lesznek a faluban. Ami azon túl, hogy tragikus tévedés, általában burkolt lesajnálást vált ki széles körben. És a jótékonysági bálok diszkrét bájairól már ne is emlékezzünk meg, csak néhány szóban: Már a szervezés időszakában általában felröppennek hírek  prominens személyeknek juttatott ingyen jegyekről, miközben az aktuális intézmény dolgozóinak kötelező a jegyvásárlás. Majd a rendezvényt követően sommás sugdolózások kelnek szárnyra a bevétel, illetve az adományokból nyereményekké vált dolgokat illetően. Ne feledjük, hogy egy egészséges szerkezetű, kiegyensúlyozott, neadjisten jó kedélyű faluközösségben az ilyen híresztelések szárnyra kelése már embrionális állapotban megakadályozódnának. Azt hiszem érthető, ha ez itt nem így van.
Bizony, kicsi ez a falu (sajnos) ahhoz, hogy ne ismerjük egymást. Apró jelekből, fél mondatokból, elszólásokból ki lehet következtetni a nagy többség valós hangulatát, jókedvének őszinteséget.
Nem tagadom, félek attól, hogy egy napon valaki helyi Savanarolának fog beállítani. Ami röhej lenne. Én, mint erkölcs csősz? Ugyan már. Ezért is  szeretném leszögezni, hogy semmi mást nem akarok, csak annyit mondani halkan, hogy.... kérem hölgyeim és uraim..... disztingváljunk, ha képeket teszünk közzé. Természetesen elfogadva azt, hogy vannak akik buta képeket tesznek közzé..... és vannak akik buta blog bejegyzéseket.(lám és íme)
Még január közepén megírtam e bejegyzést. Azóta hezitálok azon, hogy közzé (nyilvánossá) tegyem e. Na igen. Ha számítana az, hogy a Google+ oldalon a blogom olvasottsága meghaladta a tizennégyezret. Ha, nem csak egy nem túl ismert település életéről villantanék fel pillanatképeket, hanem nagyobb merítésre ragadtatnám magam - pl: habzó szájjal dicsérném Gyurcsányt és szidnám a fideszt, vagy álomszép természetfotókat plagizálnék némi nyálas ömlengéssel - hamar, akár-talán százezer fölé mehetnék. Tagadhatatlan, hogy a helyi érdeklődés ( általában 200 feletti, de volt 411 olvasó is) nagyon jó érzés. De... nem annyira, hogy teret engedjek magamban és gerjesszem másokban, elkövessem, elkövettessem ama negyedik fő bűnt..... Ha hiszi valaki, ha nem.

2016. február 2., kedd

A hatodik fő bűn.....

Jól, szinte tapinthatóan érződik ahogy feléd irányul.... Távolról arcodba vág a szúrós tekintet, ami ha közelbe érsz, elfordul  köszönés helyett. Vagy átnéz rajtad, mintha ott sem volnál. Majd elhaladva a hátadon érzed, amint szinte átsüt a télikabátodon. Valósággal kimeríti a Btk. valahányadik paragrafusának, ....Hirtelen felindulásból elkövetett szemmel verés....  tényállását. Bizony, megsértetted azzal, hogy kimondtad, leírtad azt, amit mások suttogva terjesztenek a vele, esetleg közeli hozzátartozóját, brancsbelijé érintő üggyel kapcsolatban. Nem te gyártod a híreket, információkat, csak leírod abban a reményben, hogy az érintet, az érintettek reagálásként megnyilatkoznak. Próbálod mentegetni önmagad előtt magadat, hogy te tulajdonképpen segíteni akarsz azzal, hogy nyilvánossá teszed azt, amin már jó néhányan csámcsognak. Nem te vagy az aljas, csak leírod az aljasságokat. Ha igaz a hír, akkor akivel kapcsolatba hozható, ha nem, akkor az, aki kitalálja és suttogva, titkon terjeszti. Te nem ezt teszed. Terítesz. Itt van, tessék. Ezt beszélik, ez a hír. De ezt nem értékeli senki. Csak azt, ha fülébe súgod valakinek, aki sugdolózva tovább adhatja.
Ilyenkor a mondat sokféleképpen kezdődhet. Pl:.....na most mond meg, hallottad hogy,...... vagy képzeld, tudtad hogy...stb, stb. Jóérzéssel tölt el, hogy mások előtt jól értesültnek tüntetheted fel magadat. Emeli a rangodat, fontosságodat, sőt már-már a megbecsültségedet. De ha a széleskörű nyilvánosság elé társz valamit, az már nem jó. Senkinek sem. A suttogva terjesztők elveszítik a jólértesültség látszatát, ezzel együtt a fontosságukat és azért haragszanak rád. Akihez kapcsolódik, akiről szól, az meg téged tekint  minden baj okozójának, mert immár nyíltan beszélnek róla. Persze, lenne arra mód, hogy a település vezetése megtalálja annak a eszközét, hogy elejét vegye a kósza, valótlan információk terjedésének, vagy hogy az igaz és a helyi viszonylatban érdeklődésre számot tartó hírek méltó körülmények között, hihetően közreadódjanak. Ez lehetne egy hiteles, plurális stáb által szerkesztett újság. De ne álmodozzunk.
Mindez azért jutott eszembe, mert a képviselő-testületben épp véres ütközet folyik a helyi, közérdekű információk közreadására hivatott önkormányzati újság feletti ellenőrzés megszerzése miatt. A lap eddigi tartalma Kovács Miska kényére, kedvére volt kiszolgáltatva. Élt is vele. Vissza. A havi megjelenések során kevés olyan oldal volt, amelyen vigyorogva ne bandzsított volna az ő képe ránk. Bőséges darabszámban láthattuk, hogy  éppen tanácskozott valakikkel, megjelent valahol,  itt-ott a fontos emberekkel, iskolás, óvodás, bölcsődés gyerekekkel. (vagy tán még épp hogy csak zigótákkal is,  és a ránézésre ez utóbbi szellemi képességen leledző, térségi illetőségű miniszter-képviselővel) parolázik, stb, stb. Szemet is szúrt sokaknak, mivel - ne is titkoljuk - a buta falunép megkajálta ezt, mert láthatóan hatott a legutóbbi választás végkimenetelére.
Nyilván, nem mehet ez így tovább. Változtatni kell a dolgok menetén, gondolták valahol, valakik. Igaz, messze még a következő önkormányzati választás, de....egyszer csak itt lesz a nyakunkon. És a szélfútta, nap szítta, viharvert, de ennek ellenére exponenciálisan növekvő sebességgel kihaló, rezedaszagú kis falunkba nem mindegy, hogy ki uralja a kommunikációs tereket. Az eddigi legjelentősebbre, a piacra egyre kevesebben járnak. A facebook helyi viszonylatban nem túl hatékony, mert az elöregedő népesség döntő hányada nem a közösségi oldalakról szerzi az információkat. Valószínű, hogy erre jöttek rá azok, akik kiakarják csavarni Miska kezéből a lap kormányrúdját, uralván ezzel a felületét. Az ütközet állásáról eddigiekben nem jelentek meg információk.   Arról sincs hír, hogy bármelyik fél a helyi politizálásban meg-megjelenő emberek köréből kívánna meríteni a szerkesztői stábot illetően. Ebből következően a leendő  tartalmakat illetően nincsenek illúzióim. Nem hiszem, hogy a helyi vadásztársaság ügyével, a földpályázatok nyerteseivel, a közcélú foglalkoztatás árnyoldalaival, Fazekas Szabolcs befolyásának tumorszerű terjedésével, az önkormányzati kft működésének ellentmondásaival ( köztük pl: az elmúlt nyár büfébevételeinek mibenlétével, mert mint tudomásomra jutott, mégiscsak üzemeltek) találkoznánk ezen túl a lap hasábjain. Nem is ez a dolga, mert nem bulvár... jöhet a hivatalos válasz. Akkor mi a fene lenne a dolga? Csak a száraz és érthetetlen számok, ( pl:költségvetési számadatok, étkezési norma, stb) kisilabizálhatatlan jogi nyelvezetű helyi rendeletek  közreadása? Igen, az.
És szinte véletlenszerűen, de meglehetős gyakorisággal fognak megjelenni benne csak majd azok hőstettei, akik a következő választáson nagyon sok ikszet (X)  szeretnének a nevük mellé.
Na, most ezért is lehet haragudni.

Ui:
Apámtól hallottam gyerekkoromba, ha második napja nem szóltam hozzá, mert kaptam a nadrágszíjjal, hogy  .... fiam, szart ér a harag hatalom nélkül.

2016. február 6., szombat

 

Köszi, hogy hívtál....

Rendes vagy nagyon. Volt már eszembe, hogy biztos megkeresel majd, de ennek ellenére váratlanul ért. Komolyan mondom, nem lett volna egy  rossz ötlet, ha...nem vagy ennyire bunkó.  Ráadásul nem voltam jó passzban. Már a délelőttöm rosszul indult azzal, hogy a magasnyomású mosó vízsugara 150 bárral belekarcolt a motorházba. Most vettem a verdát. Azt hittem, meghülyülök az idegtől. Ezt a kétbalkezességet. És délután temettük a testvérbátyámat. Nem akarok érzelgősködni, ezért ezt nem részletezném. Mondtam is neked, hogy most nem alkalmas, majd talán holnap délelőtt, de te erősködtél, hogy elmondanád a magadét. Na, igen. Ilyen ez a világ. Mindenki csak mondaná a magáét. Te is , én is, más is. Aztán a kutya se figyel a másikra. Én se nagyon tudtam rád. Ezért csak nagy vonalakban emlékszem az érezhetően ideges hangon elhadart monológodra. Kár. Figyelnem kellet volna. Na, nem azért, hogy szó szerint idézzelek. Az olyan snassz lenne. … Joggal mondhatná bárki, hogy nem készült róla felvétel, azt mondok, amit akarok. Mindenesetre kemény szavak voltak. Próbáltam közbeszólni, de nem hagytad. Aztán már nem is próbálkoztam, nehogy elröhögjem magam. Mert bocsika, de már-már nevetségesen pattogó voltál. De nem ezért van, hogy nem ijedtem meg és nem is kezdtem el félni. Tőled. Akitől mindenki összeszarja magát itt a környéken. És ezen ne is lepődjél meg, hogy én nem. Bennem van a hiba. Már gyerekkoromban, amikor osztályfőnököm tanácsára a szüleim elvittek a dilidokihoz , meg lett állapítva, hogy nincs bennem félelemérzet,  és ezért kerülök gyakran önveszélyes helyzetekbe. De mivel az osztályzataim rendben voltak, azt mondta, hogy hagyjanak békén, majd kinövöm. Le és felmásztam bárhová, felugrottam a sorompónál lassító tehervonatok lépcsőjére , buszok, teherautók hátsó lökhárítójára és szinte mindennap összeverekedtem valamelyik, tőlem nagyobb sráccal a suliba stb, stb. Szóval kezelhetetlen, mai szakszóval hiperaktív voltam. De képzeld, az a doki némileg tévedett, mert időnként az vagyok - persze fékezett habzással - ma is. Mint azt te is tapasztalod. Nem örülök annak, hogy ilyen vagyok, de hát …. ez van. Ezt kell szeretni. Neked is. Vigasztaljon az, hogy nem mindig. Vannak zűrmentes időszakok is az életembe. Hogy mikor? Hát, amikor a haveri, ismerősi körben nem hallok egyetlenegy környékbeli nagyember részéről történt aljaskodó, furmányos köcsögösködést. Ha békén hagynak bennünket, kisembereket. Ha nem jön hír hatalommal való visszaélésükről, basáskodásukról. Ha nem kell folyamatosan figyelni a manipulálások, hergelések, trükkös lehúzások, betartások miatt. Igen, akkor nyugton vagyok és sima, érzelgős, már-már nyálas novellákat írok. (Ezeket mély tisztelettel ajánlanám is egyben a megtisztelő figyelmedbe)

És ha egy gyenge, megengedő pillanatodban őszintén benézel a lelked mélyére és elgondolkozol ezeken, - esetleg magad elé téve egy üveg páleszt pl. este, amikor elcsendesednek otthon a gyerekek, asszony, stb – akkor szerintem megvilágosodsz, hidd el.

Jó, tudom hogy utálod, ha megemlítelek néha a blogomba. Persze, hogy szeretnéd, ha csend lenne körülötted. Ha mindenki fülét, farkát behúzva kussolna. Ha kavarhatnád, irányíthatnád a háttérből nyugodtan a Szalókon történteket kényed-kedved szerint. Ha nem szólna senki azért, hogy a te támogatásoddal felhorgadt egy olyan förmedvényben a polgármesteri ambíció, mint Kovács Miska, aki egy Kasza nevű elcseszett pincérrel karöltve szétbaszta a faluközösség amúgy is pislákoló életenergiáját. Akivel a szakmai felettesemnél, közös szándékegységben áskálódtatok azok után, hogy néhány dologban segítettem rajtad. Pedig árthattam is volna. De pl. anno évekkel ezelőtt, amikor a Csordásfertői tűznél megláttam a csotrogány gépeidet, azt gondoltam, hogy ennek a csórónak nem küldök a nyakára egy véresszájú tűzvizsgálót. Érzésem szerint egy, akkor alsóhangon indított, tán még százkilós csekk is bedöntötte volna a cégedet. Pedig a lábonálló búzájukat féltő környékbeli gazdák a muterodat emlegetve, lincshangulatban követelték tőlem. De ez még hagyján. Volt, amelyik a pofámba vágta, hogy biztos a haverod vagyok és még ma sem köszön. Vicces, nem? A többi sztorit nem is említem. Minek? Szerintem el sem hinnéd.

Szóval tudom, hogy kellemetlen most neked ez a helyzet. Nem nagyon találsz rajtam fogást. Gondolom, keresed, keresteted is ezerrel. Szálka a seggedbe, mi? Viszont tévedsz, ha azt gondolod, hogy unalmamban rád szálltam, mint légy a szarra. ( hogy ez a magyar nyelv mennyire kifejezően találó tud lenni....?) Jobb, ha tőlem tudod, nem vagy annyira érdekes, hogy naponta napirend legyél számomra. Egyszerű vidéki párthelytartó vagy. A tökömet se érdekli, hogy mekkora vagyont, földet, stb. guberáltál össze. Ez legyen a Doros és a Hír Tv biznyákja. Engem nem zavar. Talán a hogyan, de ezt hagyjuk, úgyis elmúlsz te is egyszer. Egy tanyasi homályban a politikai páternoszter által fluoreszkáló, szimpla gauleiter. És mint olyan, minden extrémitás nélküli hatalmi reakciókkal. A telefonálásod  stílusa is tökéletesen ezt tükrözte. Talán kellene gondolkodni azon, hogy ha a páternoszter megáll, mi lesz. Nem fog megállni. Gondolod teljes joggal és fölényes magabiztossággal. És gondolták már annyian előtted. 

Nem is értettelek. Semmi bevezetés, felvezetés. Semmi… hogy vagy öreg……? hogy ityeg….? Egészséged, kedves anyósod, prosztatád…?stb. Mi az, hogy semmi etikett? Ez a tahó viselkedés még vidéken is botrányos na… Hé öreg, huszonegyedik század!

És hogy ennyire nem lennél kreatív? Pedig még csak nagyon gondolkodnod sem kell. Van a cégnél, szervezetnél (camorra) minta. Egy Velsz Tamás, egy felcsúti juhász ügy után egy szalóki nyüzüge kis tűzoltócska már rutin kell, hogy legyen.  Főleg most, hogy a vadásztársaságba ilyen mélyen gyökeret-éket vertél. Ahol egyre növekszik a spanjaid, fanjaid száma. (Hm…igaz, nem kéne ezt túlértékelned, mert ilyenkor ez így volt ott mindig.) És nem egyszer tapasztaltad már, hogy bármire kaphatók az emberek a nyomorúságukban. Mondjam még….? Szerintem most nem is kellene, csak egy szemvillantással kifejezni az óhajodat. Csak mondom, hogy valamelyik este a Pedróban a Tibkó és a Zsolti a betolt maligánfokokkal egyenes arányba növekvő imádattal óbégatták a nevedet. Bár az is igaz, hogy a jelenlévők mérhetetlenül teljes, méla utálatának közepette.

Jut eszembe a végére…. Te…. figyu…! Viszont az indulat nem kellene, hogy elragadjon. Ez a telefonban nagyon gáz, ha átjön a düh mellett. Komolyan sajnáltalak. Mert tudom, hogy más ügyben is buzerálnak mostanában és feszült vagy azért is. Apropó, hogy áll a suzukiszétverős, önbiráskodós ügyed? Szerintem biztos megúsztad. Na látod.... Jó, ha tudod, én megértelek. Én mindenkit megértek,de.... És nagy kár, hogy az elhadarásod után gyorsan kinyomtál. Szerettem volna  legalább elköszönni. Tőled.

Mivel nem sikerült, megteszem most….

Szabikám ….! Hívj bátran máskor is, ha eszedbe jutok….. Csá, csumi csá…..! Köszi, hogy hívtál!

A bejegyzés trackback címe:

https://cyberlabnyomok.blog.hu/api/trackback/id/tr1014525158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása