Zajlik a történelem. A jövő történelme. Azt hiszem, egyszer még komoly fejtörést fognak okozni a jövő politológusainak a mostani történések megfejtése. Már ami Simicska Lajossal összefüggésbe hozható. És már ha feltételezzük azt is, hogy Orbán fejezetet kap a magyar történelemben. Gyorsan szögezzük le, Simicska említése nélkül a fejezet elveszítené teljességét.
És hogy valóban pentintó? Az is, meg nem is. Bűnének egy részét nyilvánosan megvallotta az RTL riporterének. A másik részéről elszántan hallgat.
Reménykedjünk abban, hogy gyűlöli annyira Orbánt, hogy hajlandó lesz egyszer a vádalkura. Abban is , hogy még a mi időnkben megfog történni ez, vagyis hatalomváltás lesz, bukik a fidesz. Anélkül felejtős az egész.
Azt azért mindenképpen gondoljuk végig, hogy mi lett volna, ha nem szakít a Viktorral. Ha még mindig haverok. Ha meghunyászkodik, elfogadja, hogy nem ő a falkavezér és behódol az erősebb kutyának. Nem élezi ki a helyzetet és elfogadja azt, hogy ő is csak egy a többi rabló, parazita, kegyenc, hűbéres haszonélvező közül. Ha megelégszik azzal, hogy osztozni kell a koncon másokkal. Jut neki , ami marad.
Na, akkor hol tartanánk?  Mi lenne a Jobbikkal? Mi lenne  a Hír Tv-vel? Főleg annak figyelembevételével hogy, ...... TGM-et idézve: Tucatnyi regionális és helyi lap jelenik meg azonos címlappal és „központilag szerkesztett” beltartalommal minden áldott nap. Ugyanazokat az álhíreket mondja be több száz helyi, pop- és sportrádió, bulvárrádió, időjárásra, közlekedésre és sztárpletykákra szakosodott „néprádió” több százezer személygépkocsiban minden reggel.
Milyen lenne a politikai környezet, ha Lajos médiumai sem lennének?
Az ATV az engesztelhetetlenül fidesz gyűlölő, de attól még időnként színvonalas,  egyébként számomra is unszimpatikus  Havas Henriket most tette taccsra. Most hagyjuk az előzményeket, ami úgy mellesleg persze hogy indokolttá teszi a döntést, de.... mintha már alig várták volna a lehetőséget. Ne legyen bennünk kétség,  a "tanár úrnak" annyi, reszeltek.
Bizony, Lajos pálfordulása nélkül szinte reménytelennek tűnne a demokráciának álcázott, elnyomó maffia állam elleni küzdelem. Hálaistennek nem így történt, van némi remény. Köszönhető ez pont annak, aki a maffia állam alapjait lerakta. Méretes paradoxon.
És jutalmul kiüldöztetett a paradicsomból.
Szörnyű dolog a hiúság. És ez a Lajos hiú ember. Nem tudott veszíteni. Nem tudta elfogadni, hogy a falkában nem ő a falkavezér, társfalkavezér. Hogy nem ő lophat, rabolhat a legtöbbet. Hogy nem ő lakmározhat először a zsákmányból, és csak az ő jóllakása után férhet hozzá más is a tetemhez. Hogy azért lépet volna mert Roszatom, meg orosz befolyás? Ugyan már.
Ettől függetlenül valljuk be őszintén, szerencsénk van, hogy így történt. Hogy kiközösítették, elüldözték a falkából. És hogy nem vált hontalanná, remetévé, nem vonult ki a társadalomból. Pedig megtehette volna. Inkább keresett, és talált egy másik falkát. Ahol diktálhat. Persze, most is szigorúan a háttérből. 
Tetszik e vagy sem, örülnünk kell, mert így legalább az ellenzéki sajtó, média neki köszönhetően mégiscsak vastagabb, termetesebb, láthatóbb. Az általa, vagy strómanjai által tulajdonolt, működtetett elektronikus média mindennap órákon át , az írott sajtó pedig oldalakon keresztül tudósíthat olyan ügyekről, amelyekből leszűrhető az ügyészség, a rendőrség, a különböző hatalmi ágak, ellenőrző, felügyeleti szervek ( ügyészség, AB, Számvevőszék) fidesz/maffia kormány iránti  bűnös részrehajlása. A napi híradásokban így jelentős terjedelemben azért mégiscsak megjelenhetnek a kormány politikai/törvényalkotási rémtörténetei, a fidesz hűbéresek, kiskirályok, martalócok napi rablásai, csalásai, törvénytelenségei. És olvashatja az a szűk réteg, amely, lázadni, tenni egyre inkább ha nem is, de legalább még olvasni mer. Azt is csak, ki tudja meddig. Mert a kép igencsak riasztó. Szinte minden közvélemény-kutató által a fidesz népszerűsége érthetetlen és megdöbbentő szívóssággal őrzi pozícióit, sőt növekedést is mutat időnként.
Hogy miért is? Ezt igazából csak azok érthetik meg, akik éltek a szocializmusban. Emlékszem, anno 86-ig minden azt mutatta, hogy az bizony soha el nem múlik. És lett, ami történt 89-ben.
Reménykedjünk. Igazából nincs miben, de akkor is. Akkor is, ha szörnyű és borzalmas az ellenzéki oldal pártjainak viselkedése, vezetőik mélységes ostobaságairól nem is beszélve. Ha szinte már nem is található azon az oldalon más, mint esendő, vergődő, csapongó piszkos kis provokátor pártok ( egyik sem éri el a komolyan vehető 20 %-ot) amorf, látens tömegű, kohéziómentes képződménye.


Igen, szörnyű dolog a hiúság. Nem titkolom, jó érzés volt, amikor a blogom havi átlagos olvasói száma elérte, sőt meghaladta az ezret. Viszont most, hogy a bejegyzéseket nem osztom meg a facebookon, hat-hétszáz között mozog a havi statisztikai mutató, furcsa módon még sincs bennem hiányérzet. Sőt, mintha nyugodtabb lennék.
Hogy miért is? Egyrészt valahogy nem volt kellemes látni a bejegyzéseimet egy-egy ostoba facebookos megosztás alatt, fölött. Másrészt pedig gyakran érkezett privát üzenetben kérdés, hogy egy-egy adott helyi üggyel kapcsolatban tett megállapítás, vélemény közlésével mit és hogyan értettem, vagy mi van mögötte, honnan vannak az információim. Fárasztó, és méltatlan volt az egész. És idegesítő. Na meg az eredeti célom is az volt, hogy csak közlöm a gondolataimat, és semmi vitagerjesztési szándék. Csak az utókornak írni.
Nem mellesleg, ha valaki veszi a fáradságot az érdemi olvasóim közül, és "szörföl" a Google+ oldalain, tartalmasabb, minőségibb, igényesebb világgal találkozik mint a facebookon. Persze, nem azért e negatív kontextus az fb-ról, mert ott ki lett posztolva a falugyűlésre szóló meghívó, majd az ott készült képek. Áh, dehogy.
Sőt végre, hogy megvolt a falugyűlés. Bocsi,.... közmeghallgatás. Még egyszer bocsi,.... Közmeghallgatás.
Igencsak élvezetes momentum lehetett, amikor - mint azt az egyik derék és igencsak harcias matróna az fb.-n kilátásba helyezte - elkapták a jegyző mogyoróit.
A francba. De sajnálom, hogy szolgálatban voltam és nem lehettem ott. Igaz, ha nem lettem volna, akkor sem mentem volna oda, de ez mellékes. Viszont arról nem hallottam, hogy a jegyző kanosszát járt e? Megtépte e ruháját, hamut szórt e a fejére bűnbánatot gyakorolva? Szerintem biztos. Vagy nem. Azt sem látom a közzé tett képeken, nem hallom a közzé nem tett hangfelvételen sem, hogy ugyan volt e valakiben annyi értelem, hogy megköszönje jó Gyulánknak a  tüzelő adományt, és a lakhatási 11 ezer forintot?
Mert micsoda nagy dolog ez? Ilyen itt még nem volt kérem! Nem tagadom, bepárásodott a szemem az igénylő (kérvény) lap kézhezvételkor és elrebegtem egy hála imát. Írd , és mond, 11 ezer forint alanyi jogon! Csak kérjed, ha elmúltál 60, és megkapod. Csak úgy a zsebbe , adómentesen! Az kérem, akárhogy számolom,...... pontosan 98 hosszúlépés  a Pecásba, vagy 64 X 2 dl Cserszegi fűszeres!
Kösz Gyulám! Annyira megtisztelő, hogy inkább nem is válnék meg a becses nyomtatványtól. Megőrzöm. És egyszer, mint értékes relikviát, büszkén mutogatni fogom unokáimnak.
Bizony, ebből is látható, hogy most a polgármesterek, már nem csak polgármesterek. Hanem kisistenek.
Kegyet osztogatnak lakhatási támogatás, tüzelő, karácsonyfa, segélycsomag formájába. És a nép, az istenadta nép véletlenül sem gondolkodik el azon, hogy milyen társadalmi berendezkedés, viszony, közállapot, élethelyzet az, ahol immár megszokott az, hogy a lakosság egy jelentős része, rétege ilyen adományokra van rászorulva rendszeresen. Miért is gondolná, hogy ez szörnyű, rémséges, és elfogadhatatlan.
Persze hogy van ennek egy másik, számító, dermesztő, de annál inkább logikus olvasata is. Ha az a kisisten azt sugallja jövő áprilisba majd , hogy hová kell húzni az X-et, akkor biztos oda lesz húzva. És ami ennél megdöbbentőbb, ha nem sugallja, akkor is tudja majd a jó nép. Jól nevelt (jól szoktatott) már itt mindenki.  Mint az öreg  Száraz birkái voltak. Reggel maguktól ki a legelőre, este be. Hozzá nem nyúltak volna a máséhoz. Az öreg csak ki és beengedte őket a nagykapun.

A közzétett képeket nézegetve, számomra egyáltalán nem meglepő, hogy annyi, amennyi a megjelentek száma. Inkább az a konklúzió ébred bennem, hogy mégis csak-csak virágzik a demokrácia itt. Látható, hogy a nép akadálytalanul gyakorolhatja a jogait. Joga van otthon maradni.  Élt is vele.
Amúgy meg, ....... minek menne oda? Minek kérdezné meg, hogy mi van a 400 millás strand felújítással? A válasz már régóta kóvályog a faluban, ezért közismert, íme : Még ha márciusban kezdik, akkor is nyugi van. Pikk-pakk meglesz, mire eljön a nyitás. A lényeg az, hogy a kampány és választás időszakában itt építkezések, átadások , ünneplések legyenek.
Amúgy is, ha őszinték vagyunk, ....... 400 milla az egy p.csafüst összeg. Mi azt elkölteni egy fidesz hűbéres vállalkozónak? A mai korrupciós transzferárak idején?
És ezen sem kell nekünk háborognunk. És máson sem. Nincs rá szükség. Megteszi ezt helyettünk a Lajos tévéjében egy Savanarola-szerű  média pszichopata minden vasárnap este  a Sznobjektív című műsorban. Már-már néha transzba esve, kimeredt szemekkel hörög, őrjöng, üvölt, visít. Teheti. A gyakran érthetetlen és értelmetlen, idegenszavakkal teletűzdelt, verbális korbácsolásnak szánt zagyva monológjait minden beintésre a "nézőként" funkcionáló bértapsolók érezhető kényszeredettséggel nevetik meg. Igazi pótcselekvés.
Na nem Puzsér részéről, ő csak provokáló mediátor. Hanem a képernyő előtt ülő részéről. Aki azt hiszi, hogy ha nézi, és azonosul, akkor azzal már ellenszegül, lázad is. És kész. Be van kapálva.
Nem kell kimenni az utcára, nem kell molinót, táblát cipelni, hangosan ordibálni, elégedetlenkedni, polgári engedetlenkedni, sztrájkolni, utat lezárni, rendőrt rugdosni, fidesz politikust kifütyülni, leköpködni.
A bűnbánó pentitótól kapatunk erre egy tévécsatornát, ahol majd levezeti e feszültséget, indulatot belőlünk Puzsér Róbert. Plusz sokak örömére, egy Kálmán Olga nevű politikai műsorvezető esténként csak úgy mellesleg elhitelteleníti, összeugrasztja, egymás ellen hergeli, majd végleg le és megalázva, farkuknál fogva feje felett megpörgeti és az asztalhoz veri a gyanútlan, naiv, és valljuk be őszintén, gyakran felkészületlen baloldali riportalanyokat. Akik, ha néha mégis megpróbálnának beszélni a programokról, tervekről, azonnal le vannak torkolva azzal, hogy a néző nem arra kíváncsi.
Az ATV dettó, talán annyi különbséggel, hogy ott Rónai Egon teszi mindezt. Jó, tagadhatatlanul szelídebben, empatikusabban. Ahol szinte észrevétlenül, de mégis módszeresen az elbulvárosodás lassan hídfőállást foglal, teret nyer. Ma még csak heti egy alkalommal van a képernyőn olyan műsor, ahol a Mr Pénzeszsák, a Ribanc, a kivarrt Mr Drogalkohol, és a Celeb szórakoztatja a homályosodó agyú népet. Ne legyen kétségünk, lesznek ettől lejjebbről jövő színvonalú műsorok ott még. Talán még emlékszünk, nem rég Andy és Árpi leültek beszélgetni a Sanyival. Gondolom, nem a vasárnap déli műsoridő tartalmáról.
Ezért még egyszer mondom, örüljünk a mi kis pentitónknak. Gondoljunk arra, hogy hol lennénk nélküle.

2017. december 28., csütörtök