Vélemény blog

A gondolat szabad.....

A gondolat szabad.....

Úton...1

2018. december 31. - Imre L Oláh

2016. április 16., szombat

Az utolsó igazi drukker

 Na, gyere öcsi, majd én bemelegítelek! Hú, de régen volt, amikor Feri oda szólt nekem így. Ha jól emlékszem rá, hetvenhármat írtunk.
Előtte, időnként beálltam az ifi edzéseken kapuba, csak úgy szórakozásból.  Nyolcadikos koromban, a sulik városi bajnokságában védtem már korábban. Persze kis pályán, négyméteres kiskapuban. Az teljesen más volt, már a méretek miatt is. Na meg, városszerte híre volt a fiú suli - Kúti, Tasnádi, Bodnár trióból álló - brutálisan kemény védelmének. Nem csoda, hogy mögöttük jól ment a védés. Bocival ( Bodnár) mindig megbeszéltük, hogy a kilencesen kívül engedi a lövéseket. ......Jó, rendben Kicsi, dobáld magad a csajoknak, de ha benyalsz egyet, nincs tovább.... mondta mindig. Volt is sikerem egy-egy látványos vetődés után. És voltak kék foltok és plezúrok is. De hát...., ha egyszer a Péter Ancsa, Lévai Kati ( azóta, volt MSZP-s ogy. képviselő) Galgóczi Ili, Szanyi Rozi ott ültek a lelátón. Muszáj volt valamit mutatni.
Ide kerülvén Szalókra, először az abádi epresbe futottam össze a korosztályom focistáival. Hol Kovács ( Ruha) Gyuri, hol Szabó Sanyi, vagy Tóth Lajcsi fűzte az agyamat, hogy menjek az ifibe játszani. Aztán a Szalóki réten - ahol ebédidőben hatalmas focimeccsek voltak a traktorosok és a szerelők között - összefutottam Csonka Bandival, aki szintén győzködött. Szóval jött az ifi szereplés, ahol néha be-be álltam a kapuba is az edzéseken. A nagy csapatnál az öreg Putyera Pista bácsi volt épp az edző és egyszer kiszúrta, hogy védegetek. Mivel  Gombóc (meszes Szabó Józsi) éppen bevonult katonának, és nem volt kapus a nagyoknál, rá is beszélt, hogy védjek ott. Alig voltam éppen tizenhat éves..
Na itt jött képbe először Kövér Feri, aki mindig ott legyeskedett a csapat körül, és amikor beöltözve kimentünk melegíteni, egyből lecsapott rám. Nem engedte a többieknek, hogy csak úgy össze-vissza rugdossák nekem a labdát bemelegítésként.
Majd én! Ti menjetek innen, nem értetek hozzá! Egy kapust tun'ni kell bemelegíteni!
Csak jóval később jöttem rá, hogy ez a Feri tulajdonképpen ilyenkor  szerepel. A mozdulatai kissé komikusan teátrálisak, a beállásai meg pózolások voltak. És jóformán minden lövése után kinézett a közönség felé, hogy ki látja. Arra is rájöttem, hogy igazából nagyon szeretett volna bekerülni a csapatba, de ahogy én láttam, senki nem vette komolyan a kora és a cingár lábai miatt. Aztán úgy hozta a helyzet, hogy össze is haverkodtunk némileg. Ha idegenbe mentünk, a platós teherautón gyakran ült mellém és mesélt a régi, nagy időkről. Tőle hallottam először a Kozák, Csőke, Borsós, Barna , Juhász , Bodzás, (többire már nem emlékszem) összetételű csapatról, akik állítólag nagyon tudtak. Köztük persze Feri magáról is említést tett, mintegy csak úgy mellékesen, mint ezen egykori csapat tagja.
Az én kapus karrierem persze hamar véget ért.  A 168 centim a kétméteres kapuba nem volt túl hatékony. Bizony, néha nagyokat potyáztam. Vissza is tértem az ifibe mezőny játékosnak. Ahol viszont meglepődve láttam, hogy Feri már a mi meccseink első félidejébe kint van és harsányan szurkol. Igazi foci megszállott volt. Ahol labda pattogott, ott volt. Biztatott bennünket rendületlenül és szidta az ellenfelet, vagy a bírót. A nagy csapat kezdésénél rendszerint az ellenfél felőli térfél alapvonala mögött helyezkedett el. Kedvenc húzása volt, hogy a néző köszöntést követően a kapuja felé közelítő vendég kapusnak beszólt emígy: Na lekváros tészta, ma jó néhányszor a hálóba nyúlsz.....vagy, Na öcsi, ma kapsz annyit, hogy gombócból is sok lenne!   Ha valamelyik kapus vissza szólt, na az nagy hiba volt. Onnantól nem volt megállás. Feri nyomta neki a vakert végig a meccs alatt.
De rendszerint inkább a játékkal foglakozott, minden momentumot hangosan kommentálva. Néha ő is lendítette a lábát egy-egy lövést követően, dőlt, imbolygott a cseleknél, rugaszkodó mozdulattal bólintott a fejelésekkor. Ha unalmas volt a játék, csak hátratett kézzel les-fel járkált. Ha vesztésre álltunk, akkor idegesen, fel-fel háborodva egy-egy kimaradt helyzeten, bekapott gólon, bírói ítéleten. Összegezve, együtt élt a játékkal.
Aztán mezőnyjátékosként is bekerültem a felnőtt csapatba. És a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején össze jött egy jó csapatunk. Közel egy korosztály, néhány, valóban jó képességű sráccal. Aki szerényebb tudással rendelkezett az a küzdőképességével segítette a csapatot. Komoly támogatói hátterünk volt a helyi tsz, néhány tehetősebb szurkoló, stb. részéről. Jöttek az eredmények, volt nézőszám. Igazi futballhangulat volt a hétvége délutánokon a faluba. A rendszerint minimum 250-300 néző a közeli kocsmáknak is jó kis forgalmat generált.Talán még közismertek, vagy ne adj isten népszerűek is lehettünk.
Na, az volt Feri igazi nagy, boldog időszaka. Talán azért is, mert nagyon összehaverkodott Gyapival és Kakassal. ( Kovács Jani, Rékasi Dezső). Soha nem tudtam úgy vele beszélgetni, hogy azokat az időket ne említette volna. Átszellemült arccal sorolta a győztes mérkőzéseken pályára lépőket, a góllövőket, legyőzött csapatokkal együtt.
Emlékszel Imike ? Itthon, Tiszabura ellen 2:1! 1200 néző! Az újság is megírta! Három sorral álltak az emberek még a kapu mögött is!
Na meg a Szolnok ellen! Az volt a nagy meccs! Nem is lesz olyan soha többet itt! Ha szakállas, a Tamás nem bassza el, mi megyünk első helyen az MNK-ba,  és akkor biztos, hogy a népstadionba játszottunk volna!
Emlékszel, Imike he?  Amikor Karcag ellen itthon a Tüdős, az a nagy állat, belelépett a bokádba?Nem, mi? Én szaladtam be, hoztalak le az ölembe! 
Néha az volt az érzésem, neki mélyebb, örömtelibb emlékeket jelentettek azok az idők, mint nekünk.
Aztán később, történt vele a nagy dolog. Ez a 80-as évek vége felé volt már. Jó ideje rágta a szakosztály vezetőnk fülét, hogy neki is csináltassák meg az igazolását.  Először, amikor behozta a hozzá való fényképet, valaki hülyeségből százas szöggel kiszögelte az öltöző falára. De végül csak kikavarta, hogy elkészüljön. Történt, hogy egy sérüléshullám miatt nagyon elfogyott a csapat.  Amúgy is leszálló ágban voltunk, nem ment a játék sem. Szóval idegenbe, Tiszaföldvár ellen nem volt mit tenni, be kellett állítani a már ötven év feletti Ferit.
És akkor történt a csoda. A mérkőzés vége felé, valahogy sikerült átjutni az ellenfél térfelére és Csonka Bandi vagy szabadrúgásból, vagy csak úgy véletlenül ( itt több variáció forgott anno közszájon) rárúgta a labdát Feri sípcsontjára, ahonnan az bepattant az ellenfél kapujába. Egy null ide , győztünk. Sérülés miatt én nem voltam ott, így a tőle hallottakat idézem ekképpen:
Te, Imike! Hatalmas gól volt! Na nem azért mert én rúgtam! Tudod, hogy nem azért mondom. Szóval, az ötösnél voltam, amikor jött is a labda. A középhátvéd alá futott. A beállós mellé fejelt. Én meg ahogy jött, jobb belsővel, nagy erővel, tudod ahogy tanítják. Imike! Mondom, hogy nem azért mondom, de a Pataki se tudta volna jobban. Fel a pipába. Te, ha láttad volna, mindenki a nyakamba!
Élete nagy történése volt ez az esemény. Nem veheti el tőle senki. És nem is veszi el már.
Amikor nyugdíjba ment, főleg a foci lett a mindene. Még az edzésekre is kijárt. Mi már akkor leállófélben voltunk, csak azért rúgtuk a bőrt, mert nem akart jönni az utánpótlás.  A csapat kieső helyen, hol ez, hol az volt az edző. Így történt, hogy a fiatalabb játékosok egyszer csak egyik edzés után megszavazták Ferit edzőnek.
És ő az első meccset megelőzően így hirdetett csapatot: Te - mutatott Kovács Zolira - lekváros tészta, te vagy a középhátvéd. Aztán a következőre.... te krumplileves, te vagy a középpályán.... És így történt a többi, fiatal játékossal is. A paradicsomos káposztától a ciberelevesig. Egyszerűen nem tudta megjegyezni a nevüket.  Nagyon muris volt.
A kétezres évek elején, amikor Kovrig Zoli összehozott a helyiekből és idegenlégiósokból egy ütősebb csapatot, én is gyakran kimentem szurkolni. Ilyenkor általában Czudar Balázs bácsival ültünk egymás mellett az öltöző felőli lelátón. Feri a szünetben szinte mindig megállt  előttünk és a múltat siratta. 
Balázs bácsi! Emlékszik még a régiekre? Micsoda csapat volt az. Jó, ezek is jók, de nem olyanok na. Az más volt. Most meg ez... És a mutatóujját a hüvelykujjával összedörzsölve jelezte, hogy hogy érti.

Kicsit később értem ki, mert 10-kor még a Százhalombattai laktanyában voltam. A kollégám mintha érezte volna, hogy nekem haza kell érni. Nyomta a gázpedált rendesen. Hazaérve gyors átöltözés, irány a temető.
Állunk a ravatalozó előtti aszfaltúton a két sövény között. Azt hittem sokan leszünk abból a korból, csapatból, akik elkísérjük Ferit utolsó útjára. Csalódtam.
Hát igen. Nagyon találóak voltak Juhász Gyula hangszóróból áradó, szomorú sorai .......Talán nem is kell még búcsúzni se? Hisz észre sem vett engem senki se.
Pedig sokan ismerték, ismerhették. A helyi focimúlt nélkülözhetetlen, fontos tagja volt , mint szurkoló. Egy a sok közül.  De ő más, több volt a többi szurkolónál. Ő rajongó volt. Minden túlzás nélkül állíthatom, amíg élt, addig.
Nélküle, nélkülük mi is csak botlábú, műkedvelő labdakergetők lettünk volna.  A szurkolók tettek bennünket focistává, relatíve sportolóvá. Függetlenül attól, hogy tulajdonképpen mi is a feledés homályába merültünk már jó régen.
 Az elfogyó, kiürülő falunknak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy múltjának egyes - akkor talán sok mással együtt, jelentősnek tűnő - momentumaira emlékezzen. Ne adj isten, esetleg kisembereket arra méltónak tartson.   Az egyre kevesebbek, egyre kevesebbeket tartanak számon.
Írásom elkövetése eléggé elhúzódott. A temetést követő napokon jóformán nem volt szabadidőm arra, hogy az emlékező sorok számát gyarapítsam. Ha meg sikerült a gép elé ülnöm, számtalanszor megállt a billentyűzet fölött a kezem,  bele-bele feledkezvén az agyam rejtett zugaiból előtörő emlékek felidézésébe. Így több mint egy hét telt el, mire a végéhez közelítek.
Bizony Feri komámról nagyon sok történet maradt meg nem csak bennem, hanem sokunkban, akik anno fociztunk a 70-es, 80-as  - ha az öregfiúk kispályás bulifociját is beleveszem akkor 90-es - években. Rengeteget hülyéskedtünk, nevettünk vele együtt, időnként rajta. Volt úgy, ha nem volt ott, hiányoltuk. De ha meg ott volt, akkor néha jól kiakasztott bennünket. Napestig lehetne sorolni a közös sztorikat.

Ólomlábakkal vánszorgunk az urnaszállító után. Közben Cs.Nagy Jóskával azon elmélkedünk, hogy megállíthatatlanul, szívós igyekezettel költözik kifele a falu ide, erre a részre. Egyre többen és többen. Nem lenne baj, ha nekünk az állomás környékén jutna már csak hely.... mondja kajánul Jóska. Ja..... hagyom rá. Közben arra gondolok,  most Feri barátunk gondolta úgy, hogy kiköltözik.
Talán méltatlan is lenne a mindig vidám, minden viccre kapható Ferihez, ha valami giccses, netán túlerőltetett mélabúval emlékeznék rá. Inkább azt mondom, biztosan csak úgy gondolta, hogy megnézi Szabó Lajcsit, Kovács Sanyit, Pipást (Dányi Laci), Mérten Janit valamelyik égi focipályán. Csak úgy fogta magát és elment oda fel, Kövér Feri, az utolsó, igazi drukker.

2016. április 27., szerda

Hét év hazugság...

Az irodában szinte vibrált a levegő. Mostanában feszült volt a hangulat mindig, ha a lány bent volt. Sokat vitáztak. Általában hetente kétszer-háromszor volt megbeszélésük és épp az egyik ilyen vége felé jártak.

-  És végül....mondtam már, hogy figyelj jobban. Ilyet nem lehet, hogy valamit kétszer utalsz át. A múltkor meg az adót felejtetted el. Ráadásul abból büntetés is lesz.
- Elnézést. Sajnálom. Majd jobban figyelek.
- Őszintén szólva úgy látom, hogy nem megy ez neked.
- De megy. Megtudom csinálni. Még egyszer mondom,.... elnézést.
- Én meg azt gondolom, hogy nem, de jó, legyen. Majd meglátjuk.  Ennyi részemről. Köszönöm, hogy bejöttél.
A lány felállt és mintha az előbb semmi sem történt volna, a szokásos, búgó hangon elköszönt, majd lassan, ringó csípővel elindult kifele a nyitott ajtón. A másik direkt oda sem nézett. Úgy tűnt, mintha a laptopja monitorán valami nagyon fontos dologra összpontosítana.
- Ja, várj,... ö, még valami.... ezentúl ne délelőtt gyere. Felesleges. Mivel ez a másodállásod, akkor gyere át, ha már a főmunkahelyeden végeztél. Nem baj, sőt ha lehet, kérném is, hogy öt után. Én max fél ötig vagyok. Utána tied az iroda.
- Jöhetek délelőtt.....Ott ez nem zavaró. Na, meg úgyis itt megyek el. 
- Mondom, hogy ne.... ( Ezt már idegesebb hangon) A könyvelővel megbeszéltem, hogy a továbbiakban vele beszélsz meg mindent. Esetleg, csak ha valamit kifejezetten velem kell, akkor találkozzunk. Jó?
- Jó, rendbe. Jött  kelletlen hangon a válasz, és kiment

A másik  aggódva nézett utána. Hm... a francba. Mi a fene járhat ennek az agyába ugyan? Nem az okos nők a veszélyesek.  És nem is mind a buták. Hanem azok a buták, akik azt hiszik magukról, hogy okosak.  Ez kezd veszélyessé válni rám is, meg a csapatra is. Ha ez így megy tovább, ki kell találnom, hogy hogyan szabaduljunk meg tőle, amíg nagyobb baj nem lesz.
Aztán az ismerősére gondolt...Szegény srác... Nagyon beleválasztott. Bizony ilyen az, amikor egy átlagos srác, egy aránylag jobb csajba botlik bele. Olyan ez, mint amikor az autóvételnél benézed a kategóriát. Nagyon tetszett amikor megvetted, de rájössz hogy a melóhoz nem alkalmas, mert vigyázni kell rá. Viszont csak villogni vele, azt meg nem engedheted meg magadnak. Van olyan, hogy sport, a terep, a nagy-autó, a középkategóriás, az alsó közép, majd a kisautó és legvégül a mini.  És az ember mindig a legalább egy kategóriával feljebb lévőt szeretné.
A lány kb. egy középkategóriás lehetett megjelenésre, ami helyi viszonylatban már színvonalasnak tűnik. De agyilag már inkább alsó közép, bár azt a kívülállók nem tudták. Viszont a személyisége az egykori félénkből idővel idegesítően nagy egóra alakult át.
A srác aranyos, kedves, de kinézetre, családi háttérre, egzisztenciára bizony ..... "kisautó". Egy melós. Ráadásul állandó munka nélkül. Főleg falusi viszonylatba nagynak tud látszani ilyenkor a különbség.
És a helyi, silány felhozatal miatt a lány még eggyel magasabb,  "nagy-autó"  kategóriásnak is látszott. (Ezt mondják túlárazottnak az autó....piacon.)  És egyre jobban élvezte, ahogy a sok férfi megfordul utána, szemezni próbál vele, keresik a lehetőséget a bepróbálkozásra amikor végigriszálta magát a merészen felhasított szoknyájába és  kopogós magas sarkúba az üzletsoron.  Rájött, hogy tulajdonképpen ő most egy menő csaj. Akinek mégiscsak egy menőbb fiú járna. Erre mondják azt tévesen, hogy .... igényesebb lett.  Persze volt még más, csak a háttérben megjelenő, de adott helyzetben azért komoly jelenőséggel bíró probléma is. Nem kívánta a srácot. Erre, bár önkéntelenül és inkább homályos félszavakkal utalt is szűkebb körben.  
Szóval volt ok bőven a szakításra. De nem volt annyira kifejlett jellem, hogy ezt időben és egyenes gerinccel elmondja a srácnak. Inkább kifogásokat, kitalált álproblémákat dobott be. Hol lelépet két hétre és úgy jött haza, mint egy kóbor macska, hol a munkahelyi leterheltséget hozta fel, panaszkodva a fő, vagy a másodállására.  Újabban előfordult gyakran az is, hogy minden érzelem nélkül, közönyös arccal nézett rá otthon.
A teljesen naiv, nőkkel tapasztalatlan srác nem is tudott mit kezdeni az egésszel. Nem is értette. Csak szenvedett és kínlódott. És egy ideig reménykedett,  hátha egyenesbe jönnek.

Nehezen szánta rá magát erre a beszélgetésre. Főleg úgy, hogy kérnie kellet a másiktól egy találkozót. Így olyan hivatalosnak tűnt a dolog. Pedig régóta ismerik, szinte haverként tartják számon egymást.
A srác belepirulva kezdte.... 
Bocs, hogy zavarlak.... De  szeretném tisztázni a dolgot .....Tudod, hogy együtt járunk és vannak problémáink...Kezdett bele, nagyot sóhajtva. És mint amikor átszakad....a gát.
A másik higgadt megértéssel nézett rá és hallgatta egy darabig, de kb. úgy tizenöt perc után udvariasan közbe vágott:
- Nézd, azt nektek kell megbeszélnetek, ami köztetek van probléma. Én nem akarok belefolyni. Ami esetleg az itteni feladataira vonatkozna, arra azt mondom,.....hogy nem komoly. Heti három, négy órában megcsinálható. Persze, precíznek kell lenni. Ami nála nem igazán megyeget. Az  előfordulhatott, hogy időnként én sem reagáltam jól egy-egy helyzetben. Sajnos ez egy olyan munkahely, szakma, ahol bizony időnként van az emberben belső feszültség, amit igyekszünk valahogy feloldani, nem haza vinni magunkkal. Azt sem mondom, hogy könnyű eset vagyok, mint vezető a munkatársaimnak. De nem hiszem, hogy  túlmentem volna a jó ízlés határán bármikor is. Szóval... nem tudom, hogy mit beszélhetnénk még erről...Bocs, de mondtam,hogy egy félórám van.... Várnak rám. És még oda is kell érnem.
- Jó megyek. Csak beszélni akartam veled...mielőtt....
- Elég kellemetlen téma. Na szia.
- Szia
- Kikísérlek....
Teljesen a kapuig kísérte a srácot, aki meg-meg állva még kint is folytatta.....
Kimentem külföldre is dolgozni, de visszajöttem. Nem fogott a hely....Ha kérdezem tőle, hogy mit akar, ..... azt mondja, hogy szeret,. De szerintem hazudik.....Sejtem én már jó ideje, hogy már nem vagyok elég jó. Egy melós...... Tavasszal is oda volt két hétig. Nekem azt mondta, hogy a munkájával kapcsolatosan,..... de amikor hazajött, úgy nézett ki, mint egy kiélt nő....... Az a baj, hogy nincs semmi jó munkahely a környéken....... Jó, Pesten lehetne keresni pénzt, de ha meg idegenbe eljárnék, akkor  itt maradna magába és kitudja mit csinálna. Próbálkoztam már mindennel. Vállalkozással is, de nem jött össze. A hivatali közmunka van csak itt. Egyre rosszabb. Alig várom, hogy nyerjen a fidesz. Hová lesz az ország....A szocik nem adtak ide semmi pénzt a környékre. Hiába nyertek. Kiderült hogy hazudtak. Biztos minden más lesz. Nem ilyen semmi......... Azt mondta a Sanyi bácsi, ha ők nyernek, lesz munkahely. Ismerem. Szoktunk beszélgetni is. Kezet fog mindig. Szoktam menni a gyűlésükre is...Jól beszélnek.
Csak hát....most meg bizonytalan lett minden. Én szeretem..... nem tudnék hazudni neki. Buktak ki belőle a mondatok kis szüneteket tartva, a végén már-már elcsukló hangon. Majd kínos csend lett.
A másik tanácstalanul nézett maga elé. Most mi a fenét mondjon neki. Egyébként is, mi köze van ehhez az egészhez? 
- Esetleg próbáld meg rábeszélni egy gyerekre, hátha megkomolyodik....( Ötletelt, csakhogy mondjon valamit.) 
- Áh, az nem jó lenne. Meg nem is hiszem, hogy sikerülne rábeszélni.
- Akkor meg verd pofán....
- Én? Én soha nem ütnék meg egy nőt.
- De ha olyan aljas és úgy kihasznál, ahogy mondod, ....akkor?
- Akkor se....Tudom ha megtudja, az is baj lesz, hogy bejöttem hozzád. De hát én csak megakarom tudni, hogy mi az igazság. Hogy tényleg olyan sok e a munka, amit itt kell csinálni, hogy estére teljesen kimerülve jön haza. Egyébként volt már több ügye. De ráhagytam. Még jó, hogy beszéltünk. Most haragudnék rád is......Összeveszített volna bennünket.
- Aha, ja. Így szokott lenni, a nő meg röhög. Szerintem legyél vele keményebb.....Az ilyeneknek az kell. De te tudod.
- Még azért egyszer megpróbálom, mert szeretem.... Na, meg mégis csak hét éve járunk. De az is lehet, ez már nem jön rendbe. Meg is mondtam neki, hogy rájöttem, hogy hazugság ez az egész. 
Újból csend következett. Valahogy kölcsönösen témát akartak váltani a beszélgetés végére, de nem volt mire.
- Hát koma,.... részvétem...Nem szeretnék a helyedbe lenni.
- Megoldom. Azért nem haragszol, hogy megkerestelek?
-Áh, dehogy....Én kilenc évig udvaroltam az asszonynak. Még van két éved... Igaz, vele nem voltak ilyen gondok.
- Csak az a baj, hogy másfél millióm benne van.... Amit ott csináltam náluk, az építkezést. Lehet, ezért is mondja, hogy ne szakítsunk.....Az apja az mondta, hogy kifizetik. Az rendes ember.....Őt tisztelem..... De a lányával ami volt, az nem volt más , mint hét év hazugság.
- ...Majd lesztek valahogy...
A srác fel sem nézve áttette a lábát a biciklivázon, nem is véve észre az elköszönésre kinyújtott kezet. Aztán ráállt a pedálra és lassú mozdulattal taposni kezdte, szemét maga elé, az útra meresztve.
A másik eltűnődve nézett utána... Szegény kis tökös.... Ez a szívás....Nem könnyű túltenni magadat azon, ha a csajnak kakukk. Pláne, ha beletettél mindent amid csak van.

Hosszú évek teltek el. Gyakran összefutnak a sráccal, aki ugyanúgy közmunkából tengeti az életét, mint akkor. Vigyorogva,viccelődve köszöntik egymást és néha a napi dolgaikról is beszélgetnek. De azért nem kérdezi meg, hogy... kezet fog e veled most is a Sanyi bácsi? Mint régen. És jársz e a gyűlésükre még? Ugyanolyan jól beszélnek e ma is, mint régen. Vagy, hogy na,... a fideszesek nem lopnak?
A lányt is látja időnként. Volt már úgy, hogy minden igyekezete ellenére sem tudta megállni, hogy ne vigyorodjon el azon, hogy annak az arcán mindíg ott a visszafojtott indulat. Persze megérti, hogy dühös rá. Előbb-utóbb biztos csak rájött, bizony ki lett sakkozva. Ha nehezen is - már-már "bonyolult, lélektaninak"  mondható módszerrel - de sikerült elérni, hogy felmondjon. Akkor nem, de ma már bevallja magának, ..... bizony munkált benne egy kis férfiszolidaritás is.
Soha nem fogja elmondani a srácnak, hogy végül is valamennyire csak meglett bosszulva a hét év hazugság. Hm,....hét év hazugság... Mintha egy olcsó ponyvaregény címe lenne.

2016. május 2., hétfő

Választási viagra....

Most akkor mi van ....? Pontosabban mi lesz? Hát, nem is tudom....
Imre cimbi hergelő facebook bejegyzései ide, nagy reményű rajongók megosztásai oda, az istennek se akar bekeményedni, felhorgadni...... a petyhüdt választási hangulat a faluban. Igaz, az ő esetében azért dolgozik a megcsalattatás is. Valljuk be őszintén, hogy - bár erősen elrejtve a szövegkörnyezetbe - ezt az érzését sírja bele a klaviatúrába a Jelképek erdején át c. bejegyzésébe. Szar érzés na, amikor lelép a "nagy remény". Hát Imi, ajánlom megtisztelő figyelmedbe az előző, .... Hét év hazugság c. bejegyzésem azon részét, amely az ilyen helyzetek - meglehet, más kontextusú - lélektani hátterét boncolgatja. Bizony, szemét dolog volt, ahogy elszerette a Gyulát a Városvédőktől a fidesz. Amely őt 2012-13 környékén felépítgette. Nem figyeltetek a csábítóra. Jó, elfogadom azt az érvelést, .... hogy ki gondolta volna. Mert tény, ez a Lali komám nem a búbősvöcsök párzási táncával kezdte ott. Hanem a, ..... lassú víz partot mos módszerrel.... és.... Ez lett belőle. De emlékezz rá, én megmondtam előre!
Na de térjünk vissza az eredeti gondolatmenetre. Hagyjuk ezt a ki,..... kivel, hol és mikor, kit csal meg... választási dekameront.
Ugyanis itt a nyakunkon az első kampány nagygyűlés. Ahol a helyi polgármesterségre alkalmasság ügyében  immár megvilágosult miniszter a máj. 5-re meghirdetett Gyulakampányon a szokásos, már ismert lózungjait elfogja ismételni úgy, mintha azok valami boldog, virágzó és idézem....: dinamikusan fejlődő, gazdaságilag stabil, biztonságos, rendezett jövőről szólnának.
(Ugyan lesz e közmunkás chekpoint charli.....? Ez csak egy gonoszkodó megjegyzés volt na,... Persze, hogy nem lesz. Látható.)
És teszi ezt majd azért, mert úgy tűnik, a kampány szórólapokra sem akar gerjedni a szándék. Pedig ma már óránként érkezik Gyulás kép a postaládámba. Az fb-n beindultak a szervilis erőlködések, próbálkozások is innen - onnan. De ez a nép,... az isten adta nép továbbra is csak ernyedten, enerváltan, stb...... éli az életét egyik napról a másikra. Ugyanúgy, mint szokta. Nem akar kizökken az agonizálásból.  Semmi választási hevület, felajzottság. Szimpla mélabú. Az istennek se izgul fel. Nem csoda, hogy fő is egyesek feje. Nem kicsit, nagyon. Még a végén baleset lesz. Mi van, ha a választási hangulat hiánya  valami végzetes tragédiát fog okozni? Ha jó Gyulánknak nem sikerül magáévá tenni a.... polgármesteri széket? Na, ez így nem egy jó, mondhatni erősen pongyola  megfogalmazás... Fogalmazzuk is át gyorsan... Szóval,.... ha Gyulának nem sikerül eljutni a csúcsra....? Vagyis elnyerni a választói többség kegyét és beleülni a polgármesteri székbe. Ha a három szélsőséges párt közül a legszélsőségesebb, a jobbik győz? Mármint az Esztert indító  rosszabbik. A francba, teljesen belekavarodtam.
 A munkáspártot felejtsük el. A szórólapjukat meglátva azt hittem, hogy Gulácsi Karcsi selejtezett a régiségei között és az 1919-es időkből túl sok relikviát talált. És mivel közismerten én vagyok a faluban az utolsó és mint olyan, az egyetlen kommunista, hát bedobott a feleslegből egyet a postaládámba. Majdnem megköszöntem neki az fb-n.
Szóval vészesen nyugi van hangulatilag. Pedig ál és rémhírek keringenek, tobzódnak, turbózódnak. Mert persze hogy vannak, akik ál és rémhíreket keringtetnek, tobzódva turbóztatnak.
Muszáj is. Bizony nagyon nagy blama lenne, nem hogy egy fidesz vereség, de még egy alacsony részvétel is. És ilyenkor be kell vetni, amit csak lehet. Hol egy éppen aggódó, becsületes, hithű, helyi, bátran kiálló....és mint olyan, ezért érthetően névtelen jobbikos "nyílt levelét" osztják meg.
Hol eltökélt 400 helyi jobbikos szavazót vizionálnak a szavazóurnák elé rémült felkiáltással, hátha ébredne a hajlam. Mármint a szavazási.... Hol jobb időtöltés nem lévén, a miniszter kinyilatkozását adják közre abban a megvilágosultságában, hogy Abádszalók egyetlen reménye csak Gyulánk lehet.
Hogy mi volt ezzel a miniszterrel a 14-es választáskor, nem tudom? Biztos a közös szemétszedés hathatott rá. És vélhetően ekkor szövődhetett az a barátság is, ami a Gyula mögé átállást eredményezhette. Jut eszembe.....Ha viccesen, van kötél barátság,... Garancsi és a Viktor között, akkor miért ne lehetne viccesen,   .....szemétbarátság is. Immár nem kizárt. Mint az képileg is látható.
Apropó...de ha már szemétszedés,.... Igazán ellátogathatnának a parlamenti fidesz frakció soros ülésére. Na ott aztán lenne mit rakni a zsákba bőven. Csak a zsákokat itthon ne hagyják. De ha esetleg ez bekövetkezne...én akár gyalog is utánuk vinném szívesen.
Persze, mint általános kampány alapvetés, megy a karaktergyilkolászás is. Jó, kicsit lájtosan, igazi durvulás nélkül. Semmi bármilyen aljaskodás, hírbehozás, stb. Disztingválnak. Mégiscsak testvériség van. A színfalak mögött. Mégis csak... a Vona az ő kutyájuk kölyke volt anno a polgári körök idején. ( szerintem most is az, de ezt hagyjuk) De azért a "választási hadijáték" szabálya meg követeli, hogy legyen valami kardcsörtetés, harci kiáltás, csatazaj, stb. Ezért a közösségi hálón visszatérő egyik főbűn, hogy.....  látták, ahogy a ......Deák Eszter meg éppen trafikba árult cigarettát, és nincs önkormányzati munkában semmi tapasztalata. Nahát, azannya.... Hogy ezzel mi lehet a baj, ahhoz képest, hogy a fidesz múltkori jelöltje meg egy egykori marhatelep-vezető volt?   És nem csak foglakozásra, hanem stílusra is, ..... (Pl. egyik kedvenc szokása, hogy a pedagógusoknak direkt nem köszön, ha bemegy az iskolába.)
És az Eszter amúgy is Bucsai. Na és? Én meg ismertem olyan polgármester-feleséget aki .... mucsai. Volt. A férjet mégis kétszer megválasztották polginak.
Szerintem nem kéne aggódni. És főleg nem kéne stimulálni, piszkálni, birizgálni.... a .... hangulatot. Kényszerből úgy sem megy. Ha stresszel az ember, az külön.... hervasztó.... tud lenni. És mostanában a stressz, az is van bőven a környéken. Megélhetés, munkahely, gyereket taníttatni, anyós, stb.
Idősebb korban főleg vannak gondok. És sajnos,...... mint azt tudjuk, ez a falu erősen elvan öregedve. Szóval inkább hétköznapi gondokat kikapcsolni, és pszichésen pihi, stb. A szakirodalom köztudottan pont azt írja le elsődleges javallatként..... hogy, ilyenkor nyugalomra van szükség.
Ha esetleg ez sem segítene?... Na, akkor Gyula, ..... Bagi dokihoz be, receptre felíratni,..... Gábrishoz el......Ő megrendeli..... ( mert ugye, ott biztos ez sincs készleten) A kiszállítást követően beszélj kis Kozákkal, és a klór , vagy a hipó helyett a csőhálózatba mehet a ....választási viagra.

Ui.:
El ne felejtsd  Gyula ! Előtte max. egy órával !

2016. május 8., vasárnap

Egyszer majd......

......kérni fogunk magától valamit Pelikán elvtárs.
Most csak ígérjen nyugodtan. Hintse el, hogy jön a Kánaán. Mondja nyugodtan, hogy már itt van nem messze. Mindjárt befordul a sarkon, csak egy kicsit legyenek türelemmel. Magának még elhiszik. Nekünk már nem, de magának igen. Főleg az idegenforgalom felvirágoztatásával lehet etetni itt a népet. A realisztikusnak tűnő ötleteket, elképzeléseket zúdítsa a közönségre nyugodtan. Sugározzon lelkesedést, magabiztosságot, hitet és reményt. A többivel nem kell törődni, mert az ilyenre nagyon rá tudnak cuppanni. És ezt használja is ki, amennyire csak lehet. Nyugodjon meg, a közönség soraiban ott ülnek a mi lelkes, elkötelezett bólogatóink, akik már be vannak idomítva a taps indításnak időzítésre. Majd ők stimulálják a hangulatot. A remény, a várakozás, a messiás várás már néhány ütős mondat után beindítja úgyis a kollektív eufóriát, vele együtt az emelkedettséget, az elfogadó lelkesedés pszichózisát. Nekünk főleg ez utóbbi kell.
Na meg..., csak óvatosan, de lehet egy-két ködös, közelebbről nem meghatározott, ígérgetésnek nem minősülő bevillantás majdani munkahelyekről, vállalkozásbővítési lehetőségről is. De azzal csak csínján, mert könnyen konkrétumként értik. És ha véletlenül arra jár egy-két olyan, aki meg is jegyez dolgokat, akkor később még baj lehet. De szerintünk most nem kell aggódni. A mélyen  ostoba, megbukott előző polgármester után örülni fognak itt bárkinek, aki némi reményt tud vetíteni a horizontra azzal az instant szöveggel, hogy.... pályázat,pályázat......szorgalmazom, szorgalmazom, stb, stb.
Szeresse a faluját nyugodtan, ha akarja. Legalább annyira, mint a hatalmat. Amit pénzre, gazdagságra válthat. Mi meg majd  magát szeretjük. Majd megtapasztalja, hogy mi nem felejtjük el a lojális barátainkat...... De jó, ha tudja, hogy az ellenfeleinket sem. Ott leszünk maga mellett. Mögött. Előtt. Mint hatalom.

Errefelé komoly előny, ha látja a nép, hogy az erő kivel van. És ha félnének, az se nem baj. Mert a hatalomtól a magyar, különösen ha vidéki, és főleg ha boldogulni akar,  féljen. Akarjuk is. Persze nem látványosan, de akarjuk. Zsigereikben, tudat alatt érezzék, hogy félni kell. Hogy ott vagyunk és látjuk őket.
Ezért kerítjük be is őket.... mint a pásztorkutyák a birkákat.
Elől ( az elsősorban ülve) az idegenből szervezett elvtársak. Hátul a helyiek. A megfigyelők. Állva. Hogy lássák a reakciókat. Ki van velünk, és ki az, aki csak úgy ímmel-ámmal.
Körbezárt demokrácia...Egy mozdulat, egy gesztus nem lehet, ami nincs megjegyezve.
És had higgyék azt is, hogy mindig így lesz. Hogy minket soha nem fog legyőzni senki. Mert lám,  aki megtetszik, azt oda tudjuk állítani magunk mellé. Mindegy, hogy korábban mit gondolt, mit hitt, hol állt, mi volt az elve. Megvesszük. Kilóra.
Vele együtt azokat, akik eddig támogatták, hittek benne. Persze, nyugodtan higgyék csak azt magukban még egy darabig, hogy azt tesznek, úgy gondolkoznak, ahogy akarnak. Hogy ők lehetnek az ellenzék. Majd a közöttük lévő jelentősebbeknek, hangadóknak is lesz egy ajánlatunk. Persze, csak magán keresztül. Egy visszautasíthatatlan. Vagy egy zsíros lehetőség. Remek szalámi lesz belőlük. Is. Észre sem veszik.....

Szóval ..... tudja Pelikán elvtárs,egyszer majd kérni fogunk magától valamit. De addig csak nyugodtan dolgozzon. Nekünk.
Addig erősítse a hitet. A kötelékeket. A bizalmat magába, hogy higgyenek. Magának. Senki másnak. Maga remek előadó, jó beszélőkével. Maga után menni fog a nyáj. Majd.
És jönnek majd. Ha kérjük.
Ha majd maga mondja nekik elhiszik, hogy jönniük kell. Magának elhiszik, hogy az országot nem egy rablóbanda, egy maffia szerű  képződmény tartja foglyul.  Na, persze nem úgy hiszik el, hogy maga ezt mondja nekik. Áhh, azt nem úgy kell....
Azért hiszik el, mert úgy gondolják, hogy ha maga ott van velünk, akkor mi csak talpig becsületes, demokrácia hívő párt lehetünk. Mert hát maga immár egy hős,....egy igazodási pont,.... egy valaki, aki már..... valami.
És már is meg kell, hogy dicsérjük! Jó úton halad. El kell ismerni, nem kis teljesítmény, hogy azok a pedagógusok, akik néhány napja még ellenünk tüntettek, most ott ültek, tapsoltak egy fidesz - de jó kis trükk volt -  rendezvényen, áhítattal lesve minden szavát. Amit mi megengedtünk, hogy elmondjon. Bravó! Csak így tovább. A kezdet az jó. És láthatóan jó alapképességei vannak, mert nem minden delikvens érti a csuklómozdulatot, amikor a Sanyi int az asztal alatt, hogy most már elég. Az igazi az lesz, amikor már az arcról is olvasni tud.  

Azért a kezdeti sikereket túlértékelve, nehogy megpihenjen a babérjain. Önképzéssel fejlessze, javítsa a saját manipulációs módszereit is....
Mert tudja Pelikán elvtárs,... egyszer majd kérni fogjuk magától, hogy ezek az emberek arra szavazzanak, amire maga. És maga ránk fog szavazni. Azért vagyunk itt. Azért jövünk...., hogy a bekerített  birkanyáj lássa, és elmondja azoknak is akik nem voltak ott, hogy maga a mienk.  És ha ők azt akarják, hogy maga az övék is legyen, akkor magát csak velünk együtt kaphatják meg. Nincs kegyelem, nincs kiút. Az élet nem habos torta.....Ki van ez találva Pelikán elvtárs.....
Minden a statuálástól függ, ez a lényeg.....Ezért hadd szarja össze magát a helyi szoclib ellenzék, amikor az a hír, hogy a müv.házba,..... telt ház volt.

Az külön nagy eredmény, hogy a fidesz logó sem kellett a háttérre. Az emberek tudják, hogy maga most már itt a mi logónk.
És nehogy elfelejtse,..... ! Tudja,...... egyszer majd.....


"Szólítsd, mint méla borjúszáj
a szorgalmas szegényeket,
rágd a szívükbe: nem muszáj
hősnek lenni, ha nem lehet!"
(József Attila)

2016. május 17., kedd

Abádszalók újra csendes...

...Elzúgtak forradalmai..... (Petőfi után, szabadon) Hát ez egy erősen röhejes túlzás. Bevallom töredelmesen, hogy csak a hatáskeltés kedvéért kezdtem így. Persze, hogy baromság forradalomról beszélni. Arról is, hogy újra csendes. Mert nem újra, hanem ..... most is, mint mindig. A langymeleg választási hevületet követően a szimpla papírforma igazolódott. Bár nekem felcsigázta némileg az érdeklődésemet a tűzoltó kollégák azon állítása, hogy a Deák Eszti egy jó nő, de,...valahogy annyira már nem kerültem izgalmi állapotba, hogy elmenjek szavazni. ( lehet, hogy a libidó?) Viszont, ....ha a Gyula helyébe lennék, én elgondolkodnék. Már ha a kollégáimnak jó az ízlése. Esetleg egy háttér-koalíció a testvéri párttal,.... ? Ami megtestesülne egy külsős alpolgiban,....? Még van idő a beiktatásig! ( Lesz olyan egyáltalán?) Meg kéne talán gondolni. És miért is ne lehetne kettő továbbra is. Egyet a betlizőknek, egyet az ultizóknak..... Egy munkásőr mellé dukálhatna egy jobbikos, nem ? Tisztán a politikai balanszírozás miatt csak. Még akár további indok is lehetne, hogy a háromezer egynéhány szavazásra jogosultból mégiscsak kétszázvalahány az Eszterre szavazott. És az már komoly tömegméret. Itt.
Jó, nem annyira, mint az ezer-valamennyi a háromezerhez viszonyítva. Mert az pont majdnem egyharmad. Nem vágnék fel rá, de  persze ez miatta fideszesek nehogy má' szemlesütve járjanak. Győztek. Mondjanak nyugodtan egy nagy Yeee-t.
(Amúgy is .... Mao elvtárs szerint,....mindegy milyen színű a macska, ha megfogja az egeret.)

A részvételre nem kis malíciával mondhatnák ők akár, hogy elvonta a figyelmet  a Kis László ügy. Bár megértenénk, de ne mondják!
Mert ebben az országban mindenki hozzászokott immár az erőszakolgatáshoz. Itt minden arról szól, ez ömlik a híradókból, újságcímlapokról, online sajtóból, stb.  Bizony, bizony, annak vagyunk közönyös szemtanúi, meg és elszenvedői ahogy ..... hőn szeretett  Viktor vezérünk  - mint  a nemzet  nagy Kiss Lászlója - naponta erőszakol meg mindent, amit a rendszerváltás vívmányának hittünk. Csoportosan. Mondom ezt ahhoz képest, hogy már hányingerem van az egésztől.
Mondom...az egésztől! Nem csak Kisstől, hanem a rekord nézettséget célzó médiatúllihegéstől, civil krokodilkönnyektől, politikai felhangok belekeverésétől, stb. Komolyan tartok attól, hogy még a végén az elkövetők iránti részvét lesz belőle.
Főleg, ha valakinek eszébe jut, hogy fordítson némileg a dolgon. Mert bizony lehetne.
Nem is akarok én ízetlenkedni , vagy ne adj isten kegyeletet sérteni azzal, hogy az utóbbi időben ismerősi körben hány férfiú vetett önkezével véget az életének az imádott nő, feleség hűtlensége miatt. Nem is klappol a hasonlat, jól tudom. Mert a végzetük, majd a haláluk az ő saját döntésük volt. Választhatták volna a tovább, vagy a kilépést, vagy akár a tudomásul vevő beletörődést is. Vagy ne adjisten a kötél, helyett pofán verni a semmirekellő gaz csábítót, esetleg a lőfegyver saját fejhez emelése helyett a szomszédfalubeli csábító, rettegett  "nagy ember" meglátogatását és ...... (na, itt mit is írjak, hogy ne tűnjek elfogultnak)
És természetes az, hogy az ilyen dolgok meg sem karcolják a médiafelületet. Mint ahogy az is természetes, hogy sokan most inkorrektnek tartanak a dolgok ilyetén történő összevetése, kicsavarása miatt. Csak aki megéli az elvesztés okozta rokoni, anyai, apai gyászt, az árvák elszenvedett lelki traumáját, az gondolkodik el az élet igazságtalanságán. És persze, hogy vannak hűtlen, erőszakos férjek is. És ezen a ponton inkább ezért is azt szeretném sugallni, hogy... elég.
Meg kéne állni a józanság határain belül, még mielőtt a médiamunkások túlbuzgósága valami jóvátehetetlen következményt okozna a két nem kapcsolatában, és gaz erőszakolgatónak ítéltetne minden odamosolygó férfi, vagy cafkának kiáltanánk ki minden visszamosolygó nőt.

Csak reménykedni tudok, hogy kis falunkban marad is a kezdő mondatokban vázolt csend és nyugalom. Nem kezdődik el, gerjed valami ostoba gyanúsítgatás, suttogó hírbehozás zaftosra turbózott történeteken való csámcsogás formájában. Kipécézve, megtalálva akár egy - egy bűnbakot is levezetésképpen.
Reménykedjünk, hogy marad a nyugodt, egykedvű várakozás a közeljövőt illetően. Is.
Mert azért valljuk be, lett némi "adventi" hangulat a választást követően. És ez természetes is. Ne feledjük azon - neves publicistáktól, elemzőktől átvett - állításomat, hogy a fidesz működési jellemzői egy sajátos,  dél olasz, vagy Bronxi "szervezetet" sejtetnek. Ahol magától értetődő a consigliere létezése.
Ismerve a helyi viszonylatokat, azt gondolom, a háttérben komoly erőfeszítések történnek e pozíció megszerzésére. És ismerve a helyi erő és befolyási viszonyokat, lehetnek meglepő fordulatok is. Az már is ad egy sajátos bukét a történetnek, hogy a megválasztott polgármester azzal a felütéssel nyitott a be és megköszönőjébe, hogy ..... várja az ötleteket.
Na, basszus.... neki nincs? Komolyan gondolja a szorgalmazom, támogatom, kliséket?
Tudni kell Gyulát illetően, hogy az ő iskola igazgatói korszakában helyetteseként két olyan szakmailag is szuper tanerő funkcionált, akik nem csak maguk is szaggatták a hámot, de keményen kezelték az ostort és a tartották a gyeplőt. Közismert közmegítélés volt, hogy Gyulának ott jóformán csak repizni és finomhangolni kellett.
Na, itt most mi lesz?
Az önkormányzati munka más kávéház. Már a Bordás időszak vége felé sem ment a fegyelem megtartása. A kezdeti, keménykedő főnöki allűrökkel színesített fellépései cicavízióvá szelídültek minden szinten, mindenhol. Ennek egyik eklatáns példája volt, ahogy minden következmény nélkül lett benézve az iskolafelújítás műszaki tartalma. Ami törvényszerűen bele is került nem kevés millába. Az AF Zrt-ről már ne is beszéljünk. Mert az maga volt a tragikomikum.
A Kovács-Kasza tandem okostojáskodó, trükköző, folyamatos rögtönzése sem volt cél nélküli. De azt bizonyítani ma már igencsak nehéz lenne. Vagy már nem is lehet. Bár, szerintem érdemes lenne tenni egy próbát.

De ne bolygassuk a múltat most, e türelmi időszakba. Vagy kegyelmi állapotban? Ki tudja....
Mert a tét nem kicsi. Egyesek számára. Lesz e változás? Lesz e újra osztás?
Van aki eljátssza, hogy oda se figyel, nem is érdekli. Van aki fület hegyez,...... ugyan lesz e hívó szó? Vagy új leosztás? Szól e nekem, hogy kellek? Fogalmazódik meg további jó néhány fejben is ez a kérdés.
Van, aki már kapott felkérést,..... de köszöni szépen, marad a pislákoló helyi idegenforgalom oldalvizén. Egyetértek vele.... Én is jobban érzem magam a lelátón.
Pályára lépni itt, ahol a helyi szemfényvesztő fidesz potentátok kábításának köszönhetően évek óta téli álmát alussza a jó nép ? Amikor szinte mindenhol az országban kezd forrongani a hangulat a  fidesz rablólovagok gyalázatos fosztogatása okán, csak az abádszalóki nép isteníti azokat, akik megengedik neki, hogy éhbérért kapirgálja a strandon a gyepet, üljön naphosszat az árokparton, mintha a közmunka az fontos és hasznos lenne, stb.?

 A helyi "társadalom magasabb régióiban" is csend honol. Gyanús, magába révedő csendet szült a várakozás. Ugyan Gyula milyen műfogásokat fog bevezetni, alkalmazni? Nyugodjunk meg bármilyet, abban döntő szerepe lesz a consigliere-nek. E tanácsadó - mert írjuk már le magyarul is - személyére itt-ott már fogadások is kötődnek. Szerény véleményem szerint lesz egy hivatalos, látható. (Aki már baráti körben híreszteli is, hogy....a miniszter úr megmondta, hogy  az én egyetértésem nélkül gazdasági, pénzügyi kérdésben nincs döntés....)
És lesz csak a történésekből kikövetkeztethető, háttérbe megbúvó, rejtőzködő is. Kell lennie. És természetes, hogy mind ez tagadva lesz.  Mintha nem is lennének. Testület dönt....Jön a megszokott, hivatalos duma.
A sokadik kérdés már önmagától adódik.... A Gyulába vetet hit ugyan megbicsaklik e, ha nem lesznek egyénre szabott  és ami fontosabb, az igényt kielégítő válaszok?
Nincsenek kétségeim. Amíg volt egy közös ellenség Miska személyében, a legnagyobb hülyeségek, szembeötlő hozzá nemértések ellenére sem volt nehéz egységet teremteni.
De most?
Az immár új polgármester óvatos embernek tűnik. Úgy döntött, hogy nem mond fel, hanem fizetés nélküli szabadságra megy a munkahelyéről. Ez bizony teljesen érthető.

Ui.:
Sajnos a számos és számtalan helyesírási hibáimból egy újabbat sikerült azonosítani az olvasóknak: Az utolsó előtti mondatban a fizetettlen- nek szánt szót,  sikerült fizetetten-nek írni. Általában úgymond "séróból" írok. Nem agyalgok a mondatok stilisztikai, lingvisztikai, stb megjelenésén. Ennek viszont ez a következménye. Utólag és előre bocsi mindenkitől. Ne feledjük, én csak magamnak írom le a gondolataimat. Blog. Ha más is olvassa az megtisztelő, de nem motiváló számomra.

A bejegyzés trackback címe:

https://cyberlabnyomok.blog.hu/api/trackback/id/tr8114525242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása